Előre szólok, kemény sorok következnek, különösen, ha te is érintett vagy. A kemény sorok mögött saját és kedves ügyfeleim által megosztott tapasztalat és tudás húzódik. Nem tudok beállni abba a sorba, ahol túlkedveskedéssel, túlzó megértéssel, támogatják az állapotban maradást. Helyette szeretnék mutatni mást. Ami működik. Ami gyorsan működik. Ha nem hiszed, próbáld ki.

A videóban beszélek arról, hogyan  lépj ki a gúzsba kötő szorongó, depresszív állapotból. Félreértés ne essék, a tiszta kép és látásmód mögött szeretet és segítő szándék húzódik. De vállaljuk fel, hogy a nehézségekkel való megküzdéshez szükség van némi keménységre, helyes ön- és helyzet értékelésre. Innen indulunk.

Napjaink népbetegsége a szorongás és a depresszió is

Miért említem egy lapon a kettőt? Mert az találtam, hogy van egy közös metszete a kettőnek. Egyfajta szociális és társadalmi gondolkodáson, hozzáálláson, megértésen alapuló, megengedő, elfogadható, (némán) jóváhagyott állapot.

Egy megküzdési képtelenség a mindennapi nehézségekkel és a cselekvés kihelyezése egy szenvedő lélektani állapotba. Mely megengedi a pillanatnyi, vagy időszakos képtelenségeket és megenged belesüllyedni egy fals hiten alapuló tehetetlenségbe.

Azért fals, mert tudnánk cselekedni, de mélyen, nem hisszük, hogy képesek vagyunk megküzdeni adott élethelyzettel, ami így félelem formájában elhatalmasodik rajtunk, és okozza a szorongást vagy a depressziót. Megküzdés helyett, így az időt, az energiát, a rendszeressége által, egy állandósult negatív spirálba forgatjuk, a rossz érzés megélésébe.

Mindkét érzés és lélektani állapot kapcsolódik ahhoz, ahogyan tanultad kezelni a téged körül vevő élethelyzeteket és stresszorokat. A legtöbb megküzdési stratégiánkat korai gyermek éveinktől kezdjük el alakítani és olykor formáljuk életünk folyamán. Felnőttként gyakran előfordul, hogy a zsigeri, ismerős eszközökhöz nyúlunk, miközben egy korlátozó tétlenséget, tehetetlenséget is átélünk. És csak később kezdjük el tudatosítani, fejleszteni adott eszközkészletünket, változtatni azt, ami bennünk zajlik. Legtöbbször először szükség van egy fájdalmas tapasztalásra, megélésre, tartós szorongásra, depresszív állapotra, ahhoz, hogy jussunk egy olyan pontra, amikor már nem lehet tovább húzni. Változtatni kell!

Mindenki életében vannak olyan periódusok, amikor nehéz

Ha ez egy ismerős érzés, kezelhetem a nehézségeket úgy, hogy beleengedem magam, és visszaigazolom azt, amiben hiszek. A proaktív, cselekvő egyénből belesüppedek egy frusztrációval, kétségekkel, félelmekkel átitatott állapotba, és nem csak a jelentől, de valójában a korábbi tapasztalás (akár a gyermeki évekből tudattalanul feltörő érzés és mögöttesen elraktározott tapasztalás), a múlt emlékének kivetítésétől is szorongok, és áthúzom ezt az egészet a jövőre – „de mi lesz ha…”. A depresszió is hasonló állapot. Mindkettő egy megrekedést tükröz, egyfajta tehetetlen, megbénított állapotot. Ettől válik annyira nehézzé a szorongás vagy a depresszió kezelése és az a tény, ebből a kialakított, x időn át fenntartott biokémiai állapotból nehéz kijönni. Mert le kell jönni a „szerről”. A szorongást vagy a depressziót övező érzelmi, gondolati, idegrendszeri és hormonális hatásról – mint szerről. Ha már a tudatod nem is ragaszkodik konstans szarul érezni magad, a tested még igen. És kéri vissza. Ettől olyan ördögi a kör. Ha ezt felismered és aktívan képessé válsz kibírni és közben tenni minden nap egy kicsit a változásért, akkor idővel halványulni fog a sóvárgás a szorongás/depresszió „élménye” és érzése után. Amikor megszűnik a sóvárgás, tudhatod, lejöttél a „szerről”, gyógyulsz.

Azt is tudnod kell, ezt a folyamatot senki nem adhatja meg neked. Egyetlen szakmai segítő sem! Én sem. Maximum segíthetek felismerni a megküzdési stratégiákat, mintákat, sémákat és terápiás úton enyhíteni a nehéz érzéseket. Kizárólag te vagy képes megküzdeni és változtatni.

Hiszem, hogy az antidepresszáns olyan, mint a hívő embernek templomba járni. Minden nap elmegy, fohászkodik istenhez, elmond egy imát, de ettől még semmi sem történik, semmi sem változik. Önálltatás és fals remény, hogy egyszer majd jobb lesz. Nem lesz jobb. A jobbat, a változást csak a cselekvés hozza el!

Az antidepresszáns jó és hasznos, amikor nem tudsz megküzdeni, amikor túlhatalmasodik a nehéz érzés, de ne feledd, valójában, az életed szempontjából, nem old meg semmit. Csak késleltet, halogat, mint bármely más emberi kifogás. Az antidepresszáns is egy eszköz, ami engedi megmagyarázni nekünk, hogy igen, problémák vannak, én ilyen vagyok, fogadj el így. A szorongás/depresszió a részem, én ilyen vagyok. Ha mered kívülről nézni e kemény sorokat, talán felismered, hogy ez egy önmagyarázat arra, hogy valójában képtelen vagy szembenézni és megküzdeni adott élethelyzettel. A könnyebb utat választottad, és engedted magad sodródni az árral. Gyenge voltál, cselekvésképtelen.

Az antidepresszáns csak tompítja a benned létező fájdalmat (és néhány más funkciót is). Tünetet kezel, nem old meg semmit az életedben.

Amikor úgy érzed, elég volt az önmegsemmisítő önmagyarázatokból, a halogatásból, a késlekedésből, akkor tudod, itt az idő, hogy kihúzd a fejed a seggedből, vegyél egy mély levegőt és kezdj el tenni önmagadért. Állj bele! Nem baj, ha félsz!

Mindannyian félünk, főleg nehéz helyzetekben. Csak ne engedd, hogy a félelem vegye át az irányítást, ne engedd, hogy megbénítson. A cselekvés által győzhető le. Hidd el, semmilyen mantra, spri akármi nem segít. A cselekvés lesz a bizonyíték a fals hitednek, hogy mégsem kell annyira félni, és még büszke is leszel, amikor megléped.

Sokan azért ragadnak benne a szorongásban és/vagy a depresszív állapotban, mert a környezetük, és a szakmai segítő is túl empatikus. Elvégre mindenki erre hajt. „Kérlek érts meg és fogadj el!” – Nincs is más vágyunk. A szerető környezet pedig általában kiszolgálja ezen igényünket. De ez az empátia nem más, mint engedély, jogosítvány a megküzdési képtelenségre, a halogatásra, a tehetetlenségre, az önpusztító önmarcangolásra. Arra, hogy szarnak érezd magad még jó darabig. De addig mégsem olyan rossz az érzés, amíg valaki minden nap megsimogatja a hátadat és elmondja, nem baj édesem, majd csak lesz jobb. Valóban, a remény hal meg utoljára….

Arra buzdítalak, ne csak reménykedj! Kezdj el cselekedni, és változtass. Ismerd fel, miben rejlik a tehetetlenséged és a cselekvésképtelenséged, ami okán létrejön a tartós szorongás vagy depresszió. Ha felismerted, vizsgáld azokat az érzéseket és gondolatokat, amik elhozzák a lelkedbe ezt a negatív tartalmat, és fenntartják az „érezd rosszul magad” állapotot. Majd kezdj el ellene menni és tenni a pozitív változásért. Kérj segítséget, ha egyedül nem megy. Mert általában egyedül nem megy. A szorongás, a depresszió nem játék, nem vicc, nem lehet elbagatellizálni. Az egyik legnehezebben leküzdhető lélektani állapot.

Segítséggel és cselekvéssel, te is képes vagy lejönni a “szerről”!

Én szurkolok neked!

• depresszió szorongás szorongásos depresszió

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!