Vannak egyértelmű érzések és van, amikor az ember bizony teljes képzavarban szenved. Amikor ezt érezzük, azt hiszem az a megoldás, hogy megállunk egy percre és hagyjuk, hogy körülöttünk minden elcsendesedjen, mert akkor meglátjuk a letisztultságot.

Van az úgy, hogy a másik személy jelenléte zavart okoz a gépezetben és az amúgy is kusza érzelmeinket még jobban megkavarja. Elgondolkoztam vajon létezik-e, hogy félrekódoljuk az egymás felé közvetített szinte nyilvánvaló üzeneteinket?

Adott egy nő vagy egy férfi, aki szereti a másikat, ez tényszerű. Sem időt, sem energiát nem sajnálva figyelmet fordít, rá- bár a bizonytalanság olykor felüti a fejét nála is, hiszen ki ne lenne bizonytalan ebben a cseppet sem biztos világban- és amennyire csak lehet, sallangmentesen viselkedik. Nem játszmázik, nincsenek taktikák, csak a tisztességes, egyenes beszéd. Ám a másik mégsem veszi le a jelzéseket. Felmerül a kérdés, hogy vajon valójában nem látja a láthatót, vagy van az úgy, hogy jobb bekötött szemmel élni, és "tehermentesen"?

A szerelemben nincsenek szabályok, mint szokták azt mondani. De nehéz dolog úgy szeretni, hogy közben nem szerethetsz. Nehéz dolog felvállalni érzéseket és gondolatokat, ha nem tudjuk, nem ismerjük a másik fejében, még inkább szívében zajló folyamatokat, rezdüléseket. Mégis azt hiszem, a tiszta szeretet és szerelem a tettekben nyilvánul meg. Az ember keres olykor kifogásokat, hogy mi hibádzik, de Istenigazából a valóság az, hogy ha valakinek a szeretetéért mindent megteszünk, és mégsem nyit felénk, akkor sajnos nem lehet mit tenni, csak útjára engedi az érzést. Persze olykor előfordul, hogy a másiknak időre van szüksége, hogy meglássa, hogy vállalja és ne féljen a saját érzelmeitől… stb, stb. Mégsem hiszem, hogy ez lenne a realitás.

• érzelmek érzések jelek pillanat remény szerelem szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!