A depresszió, ami sokkal több, mint puszta szomorúság
Sokan azt gondolják, hogy könnyű a depresszióval együtt élni. Néhányan egészen könnyedén azt gondolják, hogy a depresszió nem több, mint egyes emberek tartós szomorú hangulata. Azonban ideje lenne eloszlatni a téves elméletet, ugyanis a depresszió egy ennél sokkal mélyebb dolog, melyből korántsem egyszerű kilábalni.
A depresszió pontosan egy olyan probléma, amit senki sem szeret a nyilvánosság elé tárni. Éppen ezért van az, hogy az elszenvedő alany gyakran maszkot helyez önmagára, ami a külvilág számára valójában felismerhetetlenné teszi, miközben legbelül pontosan érzik, hogy majdhogynem megfulladnak. Próbálja megküzdeni a saját csatáját, egyedül, mások külső segítsége nélkül. Sokszor mindhiába.
Tragikus irónia rejlik abban, hogy sokszor a depressziós ember az, aki mások életébe vidámságot csempész. Legtöbbször nem is mutatja ki a saját magában rejlő végeláthatatlan vihart. Belül szenved, miközben kifelé segít, ahol tud. Talán pontosan azért, hogy mások ne éljék át azt a poklot, melyet ő maga is. Igyekeznek másokkal kedvesek lenni, miközben gyűlölik azt, ami odabent van és amit éreznek. Valójában azt gondolják, hogy tényleg mindenki érdemes a boldogságra és a szeretetre, csak ők, maguk nem.
Szomorú tény, hogy a depresszió félelmetes spiráljában egyre kevésbé képesek meglátni az élet napos oldalát. Érdektelenné válnak. Minden, ami korábban érdekes, izgalmas vagy éppen kedves volt számukra, mára már csak egy szürke, megkopott valami maradt.
Az is igaz, hogy a depresszió magányosság is tesz. Elszeparál másoktól és idegenné teszi az elszenvedőt, a saját világában is. Holott mindennél jobban vágynak a szeretetre, a kötődésre. És ha ez nem lenne elég, folyamatosan önostoroznak, ami által azt is megélik, hogy terhet jelentenek másoknak. Ördögi kör, hiszen így csak még mélyebbre keverednek ebben a szörnyű állapotban.
A depresszióval szenvedők kevésnek és gyengének érzik magukat, és ezzel módszeresen győzik meg saját magukat arról, hogy ők felesleges tagjai a társadalomnak, hogy semmit sem érhetnek el. Bárhogyan is küzdenek, vesztesnek érzik magukat.
Keserű és nagyon nehéz ennek az alattomos betegségnek az elszenvedése, és még nehezebb a leküzdése. Éppen emiatt, ha ilyen problémával állsz szemben, vagy ismersz olyan, hozzád közelálló személyt, akit mindez érinthet, ne szégyelld szakember segítségét kérni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez