2. Király Eszter írásai
Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.




A közöny a nő halálcsókja

Ha a nő szeret, akkor beszél hozzád. Akkor tombol, kiabál, hisztizik, sír, elpanaszol, kérdőre von, magyarázatot vár, és gondolkodás nélkül, az arcodba borítja a sérelemzuhatagot. Nem burkolózik némaságba, nem hagyja, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlölet-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmet.

olvass tovább

Ha te nem lennél

Ha te nem lennél, én valamiféle Kis hercegnek képzelném magam, saját tűzhányóval, rózsával és megszelídíteni való lényekkel. Ha te nem lennél, én kiterjeszteném a nehéz napokat, amikor a hajam is rosszul áll, és jó sokat időznék ott. Néha lemásznék a bolygómról a földre. Részt vennék a mindennapi élet játékban, látnám magam ahogy élem, messziről figyelném, jól csinálom -e, mintha valami útmutatóból dolgoznék. De alig várnám, hogy hazamehessek a saját bolygómra.

olvass tovább

Mindig a nő választ!

Bevonzod őt, vagy beengeded? Mi a különbség? Olyan könnyen kijelented, hogy mindig csak a rosszfiút, a házast, a habituális megcsalót, az agresszort hívod be az életedbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.

olvass tovább

Szelídülj szerelem!

A legelső szerelmes találkozásban százezer perc várakozás rejlik, hormonok tombolása, egymás tekintetében elmerülés, és színtiszta vegytan. A szerelem kezdetben valóban rózsaszín, mámoros köd, és gyomortájon repkedő pillangók, és ez a kegyetlenül édes drog, függővé tehet, csak ízleljük egymást telhetetlenül, újabb és újabb szerelemmámor adagért esdekelve.

olvass tovább

Így csábít a nő harminc felett

Harminc felett talán kissé visszalépünk. Talán megcsappant az önbizalmunk, tele vagyunk negatív tapasztalatokkal, mert sáros lábakkal tiporták a szívünket az érdemtelenek. Talán túl sokat reméltünk, és keveset kaptunk, túl sokat álmodtunk, de tündérmeséink nem végződtek heppienddel. Harminc felett visszaveszünk a lendületből, és megpróbálunk tudatosabbá válni, közben észre sem vesszük, hogy bezárjuk a szívünket.

olvass tovább

Az elengedés sokszor szaggatás és rombolás, de az egyetlen létező módja az újjáépülésnek

Egy kapcsolat elvesztése sokszor kegyetlen, pusztító valami, ami ha végigsöpör életeken, tör, zúz, elvesz önbecsülést, otthont, biztonságot, és talajt a láb alól, szinte mindent, ami a lelki és fizikai komfortérzetet nyújtja. De fontos mérföldkő, és sok mindenre rávilágít, sok mindent megtanít, többek között azt, hogy csak tiszta, lecsupaszított talajra lehet új életet építeni.

olvass tovább