2. Király Eszter írásai
Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.




Hogyan tartsuk fenn a férfi vadászösztönét?

Az első találkozás különleges, szavakkal aligha leírható. Benne százezer perc várakozása van, egymás tekintetében elmerülés, hormonok hullámzása és színtiszta vegytan. Az első találkozás páráját, atmoszféráját kellene tartósítani, de nem ám dátumozva felrakni a kamra hátsó polcára, és soha nem elővenni többet.

olvass tovább

A férfiak a rossz lányokat szeretik?

Milyen a jókislány? Unalmas. Kiszámítható, folyton készenlétben álló, kalaptartón bólogató cicamica, aki ritkán rendelkezik saját véleménnyel, és elvrendszerrel. Hagyja, hogy a társadalmi elvárások, és a külvilág véleménye határozza meg mindennapjait. A jókislányról lerí a bizonytalanság, és alacsony polcra helyezi magát, ezért kiszemelt lovagjának nem kell sokáig kaparnia érte.

olvass tovább

Mindenki sérül egy háromszöghelyzetben - Ezt tanítja egy szeretői kapcsolat

Sokan azzal az érzéssel érkeznek a viszonyba, hogy nem találták meg a megfelelő embert, senki sem volt elég jó, egyedül Ő, aki házas. Felmerül a kérdés: Nem önmagamat helyezem inkább a passzív, cselekvőképtelen pozícióba? Így akarom, ez a döntésem. Nem én vagyok az, aki valójában nem vállalja a teljes önátadást, mert nem vagyok képes teljes szívvel, energiával, százszázalékos, tiszta bizalommal megnyílni és kapcsolódni?

olvass tovább

Miért félünk annyira boldognak lenni?

Vannak, akik az életet bátortalanul és passzívan élik, mintha kívülről amatőr színtársulat játékát néznék. Lenyűgöz a színészi játék és a rengeteg improvizáció, a színpad forog, változnak a helyszínek, és mi is kedvet kapunk a játékhoz, félve kérdezzük, csatlakozhatunk-e. De bármennyire próbálkozunk, nem megy ez nekünk, görcsösen és gyáván játszunk, a szerepeinkbe belezavarodunk, nem éljük át, csak élettelen, fahangon felolvassuk, nem varázsoljuk bele a személyiségünket, nem a szívünkkel vagyunk jelen, csak túl akarunk lenni rajta. Csapnivaló ripacsok vagyunk.

olvass tovább

Egy erős nő is lehet nőies

Egy férfit hosszú távon elriaszthat az, ha egy nő mindig egyedül próbálja megváltani a világot. Soha nem kér, nem szól, ha segítségre van szüksége, nem mutatja gyenge oldalát, mert ez egyben a ráutaltság és kiszolgáltatottság érzésével fonódna össze. Pedig minden nőnek van gyengébb, gondoskodásra, gyámolításra szoruló női oldala.

olvass tovább