Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.




Látod, ezért hagy el minden férfi

Milyen a nő, akit mindig csalódik? Színe veszett, bátortalan, halk szavú, megfelelni vágyó, elfogadásért esdeklő. Nem neki kellene hódítani, őrült módon katicákat hajszolni. Csak finom, nyugodt, magabiztos nyugalomba kellene helyezkednie, majd hagyni, hogy ezrével érkezzenek a katicák, ezrével érkezzen a szerelem.

olvass tovább

A találkozások mindenképpen létrejönnek

A szabadság egyedül az elmében létezik. A hozzáállásom határozza meg, mennyire engedem, hogy a külső tényezők gúzsba kössenek, vagy befolyásolják világlátásomat. Egy folyópart megnyugtató csendjében érezhetem, hogy szabad vagyok, hogy senki és semmi sem korlátozza gondolataim szabad áramlását, egészen addig, amíg egy tőlem független erő meg nem szakítja ezt az idillikus állapotot: elered az eső, vihar van készülőben, vagy szélvihar kezd tombolni.

olvass tovább

Szeretem, ha egy férfi...

Szeretem, ha egy férfi bókol, ha tud is bókolni. Tudja még mi fán terem az udvarlás, és tudja milyen egy ódivatú randevú. Szeretem, ha egy férfi virágot hoz, és előremegy az étteremben. Ha kihúzza nekem a széket, és ő választja ki a bort. Szeretem, hogy tölt a poharamba, hogy minden rezdülésemre figyel, hogy minden mozdulata azt üzeni, fontos vagyok.

olvass tovább

Lehettem volna a mindened

Mondhattad volna a legelején, amikor összegabalyodva feküdtünk azon a szétfoszlott gyékényszőnyegen a parton. Közölhetted volna, hogy a tökéletes szerelmi díszleteket kedveled, nem a posványos, apadó Dunát, az eldobált sörösdobozokat és a rongyos napozószőnyeget, ami előző nyarak boldogságától volt tépett, de te ezt nem is tudhattad, mert akkor még nem ismertél.

olvass tovább