Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.





Végzetes női hibák egy induló párkapcsolatban

Egy ígéretesnek induló kapcsolat egyszer csak megszakad. Pontosan a legjobb résznél, amikor már egészen beleéljük magunkat, kezdjük kitárni berozsdásodott szívkapuinkat, és egyre inkább hisszük, hogy nem lányregényes közhely a szerelem első látásra. Nagy titokban, csak úgy magunknak suttogva, még a jövőt is tervezgetni kezdjük.

olvass tovább

A társad, vagy a másik feled?

Miért vándorlunk kapcsolatról kapcsolatra, és keressük folyamatosan ideális társunkat? Lehet, hogy csak egy makulátlan álomképet kergetünk, amelyben saját tökéletességünket is megláthatjuk, mert szükségünk van egy pozitív tükörre önmagunkról?

olvass tovább

Akik képtelenek viszontszeretni

Tudod, hogyan viselkedik egy nyughatatlan, lehorgonyozni képtelen férfi? Igen, jól érzed, nem bonyolítja a dolgokat, nem lelkizik. Ha végzett, veszi a kalapját, aztán egy ideig hallod még cipőtalpának kopogását a macskaköveken, soha többé nem látod őt. Az élet állomásait út menti fogadónak érzékeli, és gondosan ügyel arra, hogy csak felszínes kapcsolatokat létesítsen.

olvass tovább

Erre vágyunk mi, nők a párkapcsolatban

Tévesen hiszitek, hogy nekünk csak az érzelmileg elérhetetlen, kihasználó, játszmázó, manipuláló rosszfiú kell. Nem, tényleg nem bírjuk elviselni az érzelmi ridegtartást, szenvedünk, fázunk, elmagányosodunk benne. Életünk éretlen szakaszaiban sajnos nem látjuk, és nem is értjük a tényt, hogy a rosszfiú nem egyenlő a férfival. Elsődleges szembetűnő tulajdonsága a magabiztossága, és ha minket választ, az hatalmas önbizalomlöketet ad.

olvass tovább

Így csábít a nő harminc felett

Harminc felett talán kissé visszalépünk. Talán megcsappant az önbizalmunk, tele vagyunk negatív tapasztalatokkal, mert sáros lábakkal tiporták a szívünket az érdemtelenek. Talán túl sokat reméltünk, és keveset kaptunk, túl sokat álmodtunk, de tündérmeséink nem végződtek heppienddel. Harminc felett visszaveszünk a lendületből, és megpróbálunk tudatosabbá válni, közben észre sem vesszük, hogy bezárjuk a szívünket.

olvass tovább

Az elérhetetlen férfi nyomában

Van fizikailag elérhetetlen férfi, akinek nincs különösebb ismertetőjegye. Talán csak annyi, hogy távol van, és sosem láttad. Talán soha nem is látod majd. Felruháztad őt szép daliás, férfias fizikai jegyekkel, és lovagias tulajdonságokkal. Kitakarnád az arcát, lerántanád a leplet erről a fura virtuális liezonról, aztán mégsem teszed. Miért? Még játékban akarsz maradni, hinni, bízni, álmodni. Még ne törjön össze az álmod. Még minden lehetséges.

olvass tovább

Amire a szerelem megtanított

Az igazi szerelem megtalálása esetenként valóban hasonlatos egy női misszió teljesítéséhez. A tiszta, romlatlan, őszinte érzést úgy kutatjuk, mintha ez volna nő létünk első, alapvető mérföldköve. A szerelmet lepkehálóval üldözzük, és rengeteg hibát elkövetünk, önbecsülést veszítünk, testünket tartós használatra bocsájtjuk, és hagyjuk, hogy hátunkat sáros lábbal tapossák az érdemtelenek.

olvass tovább

Ez a megmagyarázhatatlan vonzalmak titka

A férfi illata elárulja, tudod –e szeretni őt. Mire meghozzuk a döntést, valójában már elrendeltetett. A szerelmi révületben a kémiának esünk áldozatul, és a tudatalattink már eldöntötte, kit fog választani. Racionális érvek, és társadalmi elvárások mentén mérlegelünk, tépelődünk, belemenjünk-e egy kapcsolatba vagy sem, de a testünk már rég döntött.

olvass tovább

Idő kell, ahhoz, hogy megtanuljunk jól szeretni

Idő kell, amíg megtanuljuk, hogy az önbecsülés nem egyenlő az egoval. Az önbecsülés csendes, nyugodt magabiztosság, belső stabilitás, és a megingathatatlan tudat, hogy erősségeimet, és gyengeségeimet tárgyilagosan látom, ki tudok állni az érdekeimért, képes vagyok nemet mondani, és elsétálok onnan, ahol már semmi keresnivalóm.

olvass tovább