Túl régóta próbálunk görcsösen megfelelni

Korábban úgy hittem, hogy minden, ami kicsit is a komfortzónánkon kívül esik, és más ütemben mozog a megszokottól, az csakis romboló, értelmetlen, illetve fájdalmas lehet. Mert hát, valamilyen okból kifolyólag, ezt plántáljuk a következő generációba is, még, ha nem is tudatos módon.

olvass tovább

Hova tartunk? Ma már minden privilégium?

A napokban futottam bele egy rendkívül aktuális problémát boncolgató posztba az Instagramon. Joggal állíthatom, hogy az emberek többsége érti, milyen is ez a jelenség. Szinte fojtogató érzést kelt bennünk a tudat, miszerint a boldogsághoz és sikerhez kapcsolódó elvárások, mércék mind szigorúan internalizáltak. Úgy érezzük vannak dolgok, amiket el KELL érnünk. A probléma gyökere valahol itt rejlik.

olvass tovább

Minden múlandó

Való igaz. Nem minden nap ér bennünket ugyanaz az intenzív érzés, ami átjárja még a bennünk lévő megfoghatatlant is. Előtted van a kép? Ahogy a nap süt, de épp annyira, hogy élvezd minden egyes kellemes szikráját. Hogy még a levegő is simogat, és a horizont egybeolvad egy végtelen mindenséggel.

olvass tovább

Valóra vált álom Balin – egy magyar szerelmespár szívmelengető története

A napok csak jönnek és mennek, eközben sokszor érezzük úgy, hogy a monotonitás felemészt minket. Pedig a kérdés folyton-folyvást ott zakatol a fejünkben: Mikor lépünk már végre? Mikor szakadunk már ki a komfortzónánkból? Bátorság kell hozzá, ez nem vitás, de a bátorság mellett más is munkálkodik bennünk. A vágy, hogy ezúttal valami mást szeretnénk kapni az élettől. Ezáltal pedig mi is adunk vissza valami különlegeset, hiszen folyamatosan fejlődünk, egyre inkább nyitottabbá válunk a világ minden új kincsére.

olvass tovább

Emberek? Vagy inkább csak tárgyak?

Próbálunk elevickélni ebben az életnek nevezett sűrűben. Előfordul, hogy olykor teljesen értelmetlennek látjuk a sajátunkat, de azért mindig igyekszünk egy fényszerű csóvába kapaszkodni, ami erőt ad a következő naphoz. És persze próbáljuk a másikat tiszteletben tartani, szeretni, támogatni, amennyire csak lehet.

olvass tovább

A tükör előtt állva

Mintha mindig várnánk valamire. Belekerültünk egy állandó jelleggel váltakozó maszlagba. Egyszerre túl gyors és túl lassú. A peremen járkálok folyton ügyetlenül, hiszen nem mindig sikerül pontosan kicentizni a lépéseket.

olvass tovább

Ami kiveszőben van

A pandémia közepette az ember akarva-akaratlanul is elgondolkodik fontos dolgokon. Sok mindent kell megemésztenünk, szó szerint. Horrorisztikusabbnál horrorisztikusabb események, erőszak, aggodalom, és ami a legszomorúbb, alapvető problémák vesznek körül minket.

olvass tovább