---

'Csak tanulj mindig kislányom!' – amit a nagyapám mondogatott nekem folyton-folyvást

• 2021. február 04.
• Szabó Rebeka

„Csak tanulj mindig kislányom!” Gyerekként sokáig nem értettem, miért mondja ezt el nekem a papám minden egyes alkalommal, hiszen tanulok én eleget, egyébként is szorgalmas vagyok, világ életemben jó jegyeim voltak. Gyerekként még nem láttam ennek a dolognak a mögöttes tartalmát és valódi üzenetét.

olvass tovább

A csodaapának, aki létezik

• 2021. január 31.
• Szabó Rebeka

Bizony nem sok szó esik azokról az apákról, akik a legjobb apák a világon. Pedig léteznek. Az enyémet csak csodaapának hívom, mert Ő tényleg egy csoda.

olvass tovább

Újra lennék gyermek

• 2021. január 29.
• Szabó Rebeka

Néha a csend körülölel és a nyugodt percek emlékképeket vetítenek elém, én pedig ilyenkor csak arra gondolok: újra lennék gyermek. És akkor magam előtt látom a pirospozsgás arcú kislányt, aki egyszerre nevet és rohan megállás nélkül, hiába hívják a szülei vacsorázni.

olvass tovább

Mi vagyunk az erősebbek

• 2021. január 22.
• Szabó Rebeka

Magzatpózban fekszem az ágyon, és tudom, nehéz lesz a holnapi nap. Persze ismerős az érzés, sokszor volt már példa erre, mégis olyan, mintha a félelem, átvenné az irányítást felettem. Hangosan dobog a szívem, kezdem a kontrollt elveszteni véglegesen. Aztán megpihenek, először csak körbenézek, hogy lássam, kezd minden kitisztulni a látóteremben.

olvass tovább

Mert ez most olyan szép

• 2021. január 13.
• Szabó Rebeka

Félig álomban ébredek melletted, de még élvezem a takaró és a bőröd meleg érintését, ezért nem kelek fel. Csak nézlek, és próbálok rájönni, miért is ennyire varázslatos a béke és a biztonság égboltig emelő kettőssége. Nincsenek kételyek, vagy könnyekkel teli szempárok, amik minduntalan kérdőre vonnak, vagy vizslatnak.

olvass tovább

Amikor már nem a démonok ijesztenek meg

• 2021. január 12.
• Szabó Rebeka

Addig, amíg a sötét mélység húz magába és nem enged, addig minduntalan úgy fogod érezni, hogy nincs esélyed kivánszorogni belőle. Acélkeménységű szemellenzőt erőltet rád, mégis azt kérdezem: Gondoltál arra valaha is, hogy igazából csak a gondolataid tapasztották oda olyan erősen?

olvass tovább

Kislány, a január nem ment meg

• 2021. január 02.
• Szabó Rebeka

Tudom, mindig ez van, már csak ilyenek vagyunk. Várjuk az újévet, mint a Messiást. Végigtáncolod az éjszakát a legcsillogóbb ruhádban, ami valaha is létezett, egy izzadtságszagú szobában, tele az úgynevezett „jó arcokkal”. Minden a feje tetején áll, de a mai nap a tiéd, a mai nap más lesz, ha csak egy napig is…

olvass tovább

Elhulló könnyeimben

• 2020. december 30.
• Szabó Rebeka

Elhulló könnyeimben ott van az első alkalom, amikor a bőrömet hideg levegő érintette. Elhulló könnyeimben ott vannak az első esések és térdhorzsolások véget nem érő sokasága.

olvass tovább

A Peer Pressure jelenség - avagy így befolyásolja életünket egy adott csoporthoz való „tartozás”

• 2020. december 25.
• Szabó Rebeka

A lány a középiskolában, akire mindig csak lopva tekintettél, a nagynéni, aki előtt sosem merted a valódi véleményed kinyilvánítani, vagy a srác, akivel kizárólag csak titokban mertél beszélni. Ismerős képek ugranak be, nem igaz?

olvass tovább

Karácsonyhoz közeledvén

• 2020. december 22.
• Szabó Rebeka

A zakatoló vonat ablakán kitekintve azon gondolkodom, vajon az esőcseppek egységes, meg nem szűnő koppanása kelti bennem azt az érzést, hogy minden felgyorsult, vagy az emberek tényleg lélekszakadva rohannak?

olvass tovább