Finom, adrenalin löketet adó esszencia vagyok, sokak kávéját ízesítettem, és tüntettem el a keserű érzetet. Egy kis darab a mindennapokban, amire mégis szükség van, mert nélküle az a bizonyos kávé csak egy sima kávé. Persze van, akinek a sima kávé a legnagyszerűbb, nemdebár?

Idővel feltűnt, hogy bizonyos emberek csak addig fogyasztanak, amíg elég édes a harmónia, és a maradék rész pedig kihűlve ott lapul, észrevétlenül a csésze alján. Szóval kell mindaz, ami mágikus, de éppen csak addig, ameddig a varázslat tart. Úgy döntöttem, hogy nem vagyok köteles senki kávéját ízesíteni önként és dalolva. Épp elég alternatíva létezik még.

Nem kell újból nyújtanom a kezem, mert azt kérik követelőzve, mert az „jár”. A saját utamat járom, és minden egyes nexus oda-vissza működik az olvasatomban. Kölcsönös szeretet, tisztelet és kommunikáció. Ez a három elem határoz meg mindent az életben, és ezek nélkül, öncélúan felhasználni a másikat, az nem más, mint egy gyáva, hamis húzás. Persze nem kifejlett, érett személyiséggel születünk, ezért előfordul, hogy te magad hintesz a saját aromádból a kiskanál szélére, és kezdetben észre sem veszed, hogy csak pár korty erejéig van rád szükség. Csak egy hörpintés, semmi több.

Kezdetét veszi az önmarcangolás ördögi folyamata. Valóban ennyi mennyiség elegendő belőlem? És csak akkor, amikor a másiknak úgy tartja kedve?
Szép lassan megfogalmazódik bennünk, hogy mi is az igazság, ami egyébként már a kezdetektől fogva munkálkodott a zsigereinkben, csak időre volt szükségünk. Időre mindig szükség van, történjen bármi. Ahhoz, hogy egy folyamatot tiszta fejjel tudjunk vizsgálni, az idő bölcs jelenlétének fontossága elengedhetetlen. Ennek köszönhetően fogod úgy érezni, hogy már nem szeretnéd áltatni magad, többé már nem. Fáj beismerni saját magunknak is, hogy igen felhasználtak önkényesen, de egyúttal arra is rájövünk, hogy hagytuk elveszni magunkat ebben a homályban.

 El is kell vesznünk időnként, mert a hibáinkból tanulunk, abból, hogy az idő múlásával pontosan tudjuk, mi az, ami többé már nem fér bele az értékrendünkbe. Mi az, ami egyáltalán nem szolgál már minket. A mentális és testi épségünket. Újra felállunk, és kalapot emelünk a tükörképünk előtt, hiszen végig csináltuk, még akkor is, ha sokszor büszkeség helyett inkább szégyent érzünk. Nincs mit szégyellni az esendőségünkön. Semmi szégyen nincs az emberi mivoltunkkal kapcsolatban.

Szembenézünk a másikkal, és őszintén vállalva mindazt, ami bennünk zajlik, közöljük, hogy eddig tartott ez a gyerekes játszma. Elvégre egy életem van, azt szeretem és tiszteletben tartom. Valójában így teszünk egymással is, ha tényleg szeretjük és tiszteljük az életünket. Épp ezért nem vagyok köteles ízesíteni a kávédat. Szabadon dönthetek kinek, mikor viszek színt és ízt a napjába, egy oda-vissza működő, szereteten és tiszteleten alapuló életkörforgást szem előtt tartva. Mert lehet, hogy különlegesek vagyunk és ízletesek, de nem mindenki kaphat belőlünk, hiszen a szabad döntéshez jogod van, ezt ne feledd.

• életszemlélet gondolkodásmód önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!