Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...





Férfiszempont: Azok a bizonyos 'elsők'

Talán tizenhat lehettem, mikor először találkoztunk. Ennek már vagy huszonkét éve. Rendkívül, babonázóan szépnek találtam minden vonalát, ívét. Aztán mikor beszélgetni kezdtünk a tikkasztó nyári napsütésben, percek alatt ömlesztett rám annyi kérdést, amennyit feldolgozni sem voltam képes, nemhogy megválaszolni.

olvass tovább

Férfiszempont: Vasra verve

Mennyire szereted a benned levő gyereket? Megvan még? Esetleg elveszett a bizonytalanságod erdejében, és úgy tűnik, sosem kerül elő? Vagy magad nyírtad ki tudatos eszközökkel, mikor egy érzelmileg ingatag élethelyzetben, piszkosul nehéz megmérettetés közben az általad gyengének bélyegzett én-részed miatt áldozatnak érezted magad, és annak az elnyomásával tűnt úgy, hogy megszüntetheted a fuldoklást? Vagy most is él és virul, tetszése szerint szabad levegőn van, biztonságban érzi magát, és bármikor előjön, mikor játszani hívja a külső világ?

olvass tovább

Férfiszempont: A nő illata

"A nő furcsa egy teremtés... hogyan született? A haja... a haja mindent elmond. Temetted-e valaha az arcod egy tengernyi hajba, és kívántad-e, hogy örökké ott maradj? És az ajka, amikor rád tapad, olyan, mint a hűvös bor, amit egy sivatagi utazás után kortyolgatsz.." (Idézet az Egy asszony illata c. filmből)

olvass tovább

Férfiszempont: Te sokkal jobbat érdemelsz. Olyan jó vagy...

A te szádból is elhangzottak már ezek a mondatok, mikor valakit ejteni próbáltál, mint a fakezű kölyök a fagyit? Azt is tudod, hogy eközben pont az ellenkezőjét gondoltad? Valójában azért pattintottad le a döbbent őzike szemekkel bámulót, mivel meggyőződésed volt, hogy találnál jobbat is. Régen én is elkövettem. Sajnos. Nincs ezen mit szépíteni. Akit tényleg elég jónak gondolsz, akire felnézel, akihez vonzódsz, azt sosem penderítenéd ki ilyen olcsó módon. Azon igyekeznél inkább, hogy teljesnek, kellően szabadnak és biztonságban érezze magát melletted. Kedvezni akarnál neki, sport analógiával élve nem leküldeni a pályáról, hogy idő előtt eltűnjön az öltöző folyosóján, aztán a zuhany gőze alatt, "merhát" annyira jó... Nem?

olvass tovább

Férfiszempont: Igen. Nem. Jó. Oké.

Mindig is odáig voltam az egyszavas válaszokért. Rendesen hálás vagyok értük. De most komolyan, tök jók. Hogyan derülhetne ki ennél egyszerűbben és könnyebben egy emberről, hogy nem érdemes rá energiát és időt fecsérelni? Hogy nem igazán érdekli más magán kívül?

olvass tovább

Férfiszempont: Folyton mozgásban

Hallottad már ezt a mondatot: "nekem folyton mozgásban kell lennem, csak akkor érzem jól magam"? Ez lehet egy öntudatlanul kimondott beismerése egyfajta kényszeres cselekvésnek. Amíg az emberek jelentős része rendkívül magányos, a legtöbb szabadidejét magában tölti Netflixet meg HBO Go-t lélegezve, na meg édes és sós nassolást váltogatva kipukkadásig, addig egy másik részük egyre inkább képtelennek mutatkozik arra, hogy magában maradjon. Bár mindkettőre igaz, hogy ezekkel az ingerekkel könnyű távol tartani magukat a benső valóságtól.

olvass tovább

Túl a nagy hullámokon

A Számkivetett c. filmnek abban a jelenetében, mikor Chuck Noland (Tom Hanks) végül egy rönkökből és ágakból eszkábált tutajon átjut a szinte állandóan hullámzó tenger támasztotta akadályon, felszabadul, kitör belőle az örömteli nevetés. De szinte azonnal szembesülni kényszerül a ténnyel: elhagyott egy biztonságos állapotot a rendkívül bizonytalan szabadság és reményteli jövő kedvéért. Mert abban ott volt a boldogság talányos képzete. A megmenekülésé, a megmentődésé. Talán a lehetősége is. Nem a filmről szeretnék most beszélni, sokkal inkább erről a mezsgyéről, a biztonság, a képzelt, a vágyott, az elérhető és az elengedett biztonság kereszteződéseiről.

olvass tovább

Színeink

A nyár végével mindig sajnálni kezdem a semmiben eloszló meleg napok rohanó lustaságát. A barna bőrt, amit bizonyos idő után esetleg szoláriummal lehet elérnie annak, aki nem volt olyan szerencsés, hogy azok közé a "fehérek" által lenézettek közé tartozzon, akiknek genetikai örökségük a kreol, esetleg sötétbarnába, már-már feketébe hajló bőrszín. Minél több időt sikerült egy-egy nyáron a napon töltenem, annál inkább örültem, és boldog voltam miatta, hogy bronzosra, aranybarnára pirultam.

olvass tovább

Film emlékek: Rossz versek

Ki a fenét érdekelne egy olyan film, ami szárazon elmeséli, ami történt. Unalomba fulladna, rideg és érzéketlen lenne, mert nem az számít igazán, ami történik, hanem ami közben az emberben, a lelkében, a fejében lezajlik. A gondolati- és érzelmi szinten pörgő színes kavalkád. Az a megbokrosodott ló, amelyik a benne lévő zavart és félelmet átadja az izmainak, majd tombolni kezd.

olvass tovább