Lélekmentő gondolatok, melyek segítenek átvészelni a nehéz napokat

Vannak olyan napok, amikor semmi másra nincs szüksége az embernek, csak pár épkézláb mondatra, melyek leveszik válláról a terhet, tartalmazzák az éppen neki szükségeset, és egy kicsit vigasztalják a lelket. Nehéz eltalálni kinek mi az aktuális, de talán sikerült felsorolni pár olyan gondolatfoszlányt, mozzanatot, melyekből szemezgethet az ember, és könnyen válogathat – talál olyat, amely a hasznára válhat:

olvass tovább

Szégyellni kezdtem az igaz arcom

Ha őszinte vagyok, akkor nehezen mondom el, pontosan mi a bajom. Dobálózok nagy szavakkal, amiért képtelen vagy látni engem, egyszerűen nem látod a legbensőbb igazi énem – de persze te látod, hogy értékes, szép és becsülendő vagyok, hát kellhet nekem ennél több?

olvass tovább

Ha kerek az életed, a szerelem csupán plusz neked

Annyi ideje vagy egyedül, hogyan nem őrültél még meg, hogyan tartod össze magad? Mondjam, hogy sosem voltam egymagam, hogy sosem voltam még jobban és boldogabban? Hogy vagy ezer mini kapcsolatom volt és van? Könnyen mosolyogtam, és könnyen sétáltam kézen fogva – megéltem éveket hónapok alatt, pár perc volt a boldogságom, de olyan is volt, hogy hetekig tartott a szomorúságom.

olvass tovább

Mostantól ne akarj engem

Mit akarsz még? Nem volt elég? Nem adtam elég esélyt? Nem csináltam mást, csak kerestem a jót benned, próbáltam keresni a miértedet és megérteni az életedet. Annyira feleslegesen tettem, de tényleg. Egyáltalán nem érdemelted meg.

olvass tovább

Beteljesületlen

Lapul pár szerelmes levél a fiókodban, cikázik néhány fájdalmasan kimondott, és kegyetlenül kimondatlan gondolatfoszlány a fejedben. Őrződ az emlékeidet. De hogy minek? Mert van egy beteljesületlen a zsebedben? Egy beteljesületlen szerelem?

olvass tovább

Más úton járni

Azt éreztem, hogy egyedül vagyok, úgy, ahogyan még soha életemben ezelőtt. Nehéz volt eldönteni, hogy az életem legboldogabb, vagy legszomorúbb pillanata volt. Mert éjszakákon át itattam az egereket, szenvedtem miatta eleget. Képtelen voltam látni, hogy miért kell ennyire egyedül lennem, miért morzsolódik le, és tűnik el mindenki körülöttem.

olvass tovább

Amore mio, Giovanni

Rokonlelket találtam benned - megtaláltalak, pedig még csak nem is kerestelek. A hazádba utaztam egy hónapra: a közeledben éltem, mégis csak az utolsó napokban ismertelek meg. Nem volt sok időnk, főleg két idegen számára nem lehetett elég az az idő, amit végül együtt tölthettünk. Szerencsénkre nem voltunk idegenek – mert kicsit olyan volt, mintha már ezer éve ismernélek.

olvass tovább

A helyes és helytelen – és ahogyan újrateremted

Tegyük fel, hogy beleszerettél. Megláttad, és olyan gyorsan zuhantál, hogy egyszerűen nem volt kiszállás. Küzdöttél, és próbáltad másképpen látni. Nem látni, és nem érezni, ami a szívedet őröli. Kiverni a fejedből, ez az elsődleges cél: hiszen párja van, foglalt, semmiképpen nem lehet a tiéd. Nem vagy te ilyen ember - pontosan tudod, hol húzódik a határ a helyes és helytelen között. De mégis mit kezdj magaddal, amikor a látszólag helytelen érződik a leghelyesebbnek?

olvass tovább