Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.




Mindenki függ valamitől

Miért múlik el a szerelem? Miért tűrjük a megaláztatást, a boldogtalanságot, a hideg ágyat és szívet? Miért tűrjük, hogy a szüleink a szeretetre hivatkozva megkeserítsék az életünket? Miért nem egyezünk ki Mi, nők és Ti, férfiak? Az összes kérdésre a válasz ugyanaz: mert ez a szokás.

olvass tovább

Gyerekszív

Keveset beszélünk a gyerekekről. El vagyunk foglalva, a fogyasszunk, szerezzünk, élvezzünk, túléljünk mottóinkkal. Eltávolodtunk egymástól, vagy még inkább, soha nem tudtunk közel kerülni. Ez az egész valami óriási hiányként lebeg az életünkben, és néha úgy látom, mint egy nagy szürke leplet, ami beterít minket. Távol tart egymástól.

olvass tovább

A tenger és a kalitka

Minap megkérdeztem tőled, hogy: Mi az álmod? Percekig hallgattál és éreztem, ahogy felszabadulnak benned az elrejtett képek. Láttam tengert, a hullámokat, éreztem, ahogy fúj a szél és a tornácon ülünk pokrócba csavarva. Nézzük, ahogy a Nap a lábait belelógatja a habokba. Aztán leírtad. A tenger volt az. Majd újabb igazi csend után ezt mondtad: Ezt még soha senki nem kérdezte meg tőlem.

olvass tovább

A lelkünkben ragadt szellemek.

Rohadt hideg van. Pedig kabátban ülök. Mondhatnám, hogy a magyar egészségügy, de inkább nem is gondolok ilyenre. Elég, hogy beszűrődik a beszélgetések foszlánya a sapkám alá. " És képzelje, ez a mocsok egészségügy. Hagytak volna meghalni, ha..."

olvass tovább

Napi Júlia: Mangó és chili

Nem iszol chilis, mangós limonádét. Az már túl sok neked. Hamar kell a legfontosabbakat ledarálni, mert nem érsz rá, és amúgy is fáj a derekad. Fészkelődsz, és ahogy kinyitod a könyvem az első oldalon, először figyelsz rám igazán. Az érdekel ki az kinek ajánlottam. Most felém fordulsz és egyenesre húzod a hátad, közben felszisszensz. Hirtelen nem tudom, hogy mit is mondjak, hogy is foglalhatnám össze azt ki is Ő, egy chilis limonádé mellett, meg amúgy is fáj a derekad.

olvass tovább

Napi Júlia: Ismeretlen ismerős

Ismerjük egymást valójában? Mennyi idő kell ahhoz, hogy kiismerd a másikat? Lehetséges ez igazi önismeret nélkül? Lehetséges ez a kapcsolataink nélkül? Az emberi kapcsolataink a legnagyobb tanítómestereink. Szembeállítanak minden olyannal, amit igyekszünk elrejteni még magunk elől is. De az álarcok előbb vagy utóbb lehullanak, és feltárul minden rejtett részünk. Akkor kell eldöntenünk, hogy valóban szeretünk-e vagy csak a saját illúzióinkat kergetjük.

olvass tovább