Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.




Rendben van?

Mindig mindennel kapcsolatban azt szeretnénk, hogy rendben legyen. Ez alapvetően azt jelenti, hogy bevésett gondolataink vannak arra vonatkozólag, hogy valami, vagy valaki mitől van rendben. A fejünkben attól, hogy nekünk magunknak nem okoz nehézséget, nem kell érte tenni, nem kell küzdeni, nem kell alkalmazkodni, mert rendben van.

olvass tovább

Luxusnyomor

Szeretem az életet. Nevetni, sétálni, enni, ölelkezni. Már szeretem. Annak ellenére is, hogy a munkám miatt el kell merülnöm a mélységbe, és ott aztán minden ok meglenne arra, hogy ne szeressem.

olvass tovább

Ne menekülj az érzések elől

Könnyű azt mondani, és gyakran mondjuk is, hogy valaki menekül az érzelmek elől. Gyakran mondjuk, hogy valaki menekül az elköteleződés a felelősség elől. És valójában rengetegen vannak, akik ezt teszik.

olvass tovább

Nőiségemben

A félhomályban, utcák, házakba érkező finom fényében, résnyire húzott szemmel, figyeltem a tükörképemet. A kezemmel végigsimítottam a karom. Az idő hozta félelmeket messzire űzve, érzékeltem, hogy semmit sem változott. Az illata még mindig vanília, íze valamiféle, ismeretlen fűszer, vagy gyümölcs.

olvass tovább

Kérlek, ne hagyj elmenni!

Mikor felejtettünk el, küzdeni? Mikor lettünk ennyire kényelmesek, közönyösek? Ki verte belénk azt, hogy hagyjuk kicsúszni a kezünkből az igazán fontos dolgokat? Ki hitette el velünk, hogy csak dőljünk hátra, engedjük el és ne tegyünk semmit? Mert úgy is van másik. Mindenből van másik.

olvass tovább

Nem történt semmi

Életünk számtalan fontos pillanatában legyintünk és mondjuk, hogy: Nem történt semmi! Mondjuk és hitetjük el önmagunkkal, hogy valami, amit nem tudtunk megélni, vagy nem tudtunk érte küzdeni, jelentéktelen volt.

olvass tovább

Süti vagy szex?

Akkor kezdem az elején. Ma reggel elmentem a piacra. A tegnap esti furcsa szél úgy kicsinált, hogy kosárral a kezemben kóvályogtam a paradicsomok és káposzták között. A végső döfést a hentes pultból rám kacsintó csirke adta, aki a szemembe nézett és gyilkosnak nevezett.

olvass tovább

Nem akarom

Nem akarom, hogy a szoknyámra ülj. Csak annyit szeretnék, hogy tiszteld a testem, a lelkem, a szellemem. Nem azért mert jár nekem, hanem azért, mert kínkeservesen megdogoztam azért, hogy tisztelni lehessen.

olvass tovább

Csak ne félj!

Hétfő reggel van. Egész éjszaka nem aludtam. Hallgattam, ahogy a gyerekem szuszog. Éveket gondoltam át, képeket festett a múlt, az aminek részei voltak emberek, ilyenek vagy olyanok. Rengeteg történet egy nehéz időszakból, ami már nem fáj, csak valami egészen fura érzést hoz, valamiféle elfogadást, irántuk. Ítélet nélkül.

olvass tovább