A legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy emberek maradjunk

Azt hiszem a legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy emberek maradjunk. Ahhoz, hogy amikor megméretettünk az emberi kapcsolatainkban, ne a gyávaság, a félelem és az önzés vezessen minket, hanem az a bátorság, amit nem vesz el tőlünk a rengeteg elmélet, kavarás és számítás, ami a fejünkben van.

Bátorság valójában egyszerű dolgokhoz kell. Akkor és ott az mellett lenni, akinek szükségünk van ránk. Ahhoz, hogy félreálljunk a saját félelmeink elől, hogy félretegyük magunkat és valaki más kívánságát tartsuk szem előtt. Ahhoz, hogy ne merüljünk bele a számításba, hogy ha valamit adunk, vagy teszünk, majd milyen olyan következményekkel jár, ami adott esetben nekünk nem lesz kényelmes. Bátorság önmagunk elvesztéséhez kell, hogy valakinek adjunk, akinek ott és akkor ez mindent jelent.

Valójában mind az emberi kapcsolatainkban méretettünk meg. Nem a szavaink, hanem a tetteink által, az által, hogy merünk-e jelen lenni abban is, ami félelmet keltő, abban, ami nem kiszámítható és nem elhazudni a dolgok lényegét és valóságát, csupán csak azért, hogy mentsük a bőrünk. Bátorság mindig ahhoz kell, hogy ne ferdítsd el a valóságot, hanem megéld. Ahhoz, hogy odaállj, részt vegyél, elismerj és megélj dolgokat a tagadás helyett.

A legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy emberek maradjunk - KERESD A NŐT - Lélekhangok - bátorság, embernek maradni,

Aki tagadja az emberi megnyilvánulások bátor formáit, aki megtagadja a jelenlétet és a szeretetet, az mindent megtagad, ami még szent. Bátorság, az, ha kimondod, hogy bocsáss meg, ha megsimogatod azt, akinek ott és akkor gyógyulás a simogatásod, ha nem félsz attól, hogy adj magadból, mert van, hogy ez a lehető legtöbb és legfontosabb a világon valakinek.

Embernek maradni a legnagyobb bátorság. Nem elhazudni az igazán fontos dolgokat, azt amikor ott kell lenni és megfogni valaki kezét. Bátorság önmagunk elvesztése ha kell, valakiért ki szükséget szenved.

Mi méretettünk meg ezekben a pillanatokban. Magunkat mérjük meg és magunkkal fogunk elszámolni is egy nap. Akkor fogjuk megérteni, hogy mennyire nem volt mind az fontos, ami miatt nem voltunk jelen, ami miatt gyávák voltunk, ami miatt elvesztegettük azokat a pillanatokat, amelyek soha nem jönnek vissza és amelyek a valódi értéket képviselik, most és mindörökké.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.