Nem mindegy, hogy kibe engeded bele magad érzelmileg

Vagy kit engedsz magadba. Ez egy veszélyes játék. Veszélyes, mert az érzelmeid és a kémia elhomályosítja a tisztánlátást. Sok dolgot elrejtenek és sok dolgot beletesznek, ami nem is valóságos a másik lényébe.

Ezért van az, hogy a legtöbb kapcsolat véget ér. Véget ér érzelmileg, mert amikor fellibbennek a fátylak, nem azt láttuk, amit beleképzeltünk a másikba, de még sem tudunk kilépni. Meglátjuk az igazi természetét és azt már nem tudjuk szeretni, hisz eddig sem őt szerettük, csak az elképzeléseinket. Látjuk, de a megszokás, meg valamiféle gyilkos vonzódás, meg az érdekek benne tartanak a kapcsolatban annak ellenére, hogy ösztönösen érezzük ez nekünk nem jó. De nem tudunk kiszállni, mert összekötöttük magunkat és ebből nagyon nehéz kilepni. Magunkat kell legyőzni hozzá.

Nagyon nem mindegy, hogy kit engedsz magadba és kibe engeded bele magad. Az energiáink összekapcsolódnak és mi is a másikká válunk. Átvesszük a gondolatait, a cselekedeteit, eszméit, félelmeit. Ha mocskos emberhez kapcsolódsz, te magad is mocskos leszel. Aztán ebben az energiában, nem tudod megtartani azt, aki valójában vagy. Bűnrészes leszel mindabban, amivel lehet, hogy nem értesz egyet, de a jelenléteddel leteszed a voksod mellette. Próbálod mentegetni magad, de lényegében már te is az vagy, már bemocskoltad magad és bekötötted egy olyan energiába, ami hát rád és az életedre, majd részeddé válik.

Ezért olyan fontos, hogy kivel létesítünk érzelmi és intim kapcsolatot. Egymásba fonódik az energiánk és bennünk lüktet minden, amit átadunk a másiknak. Ezek a szálak sokszor láthatatlanok de megváltoztatnak mindent. Megváltoztatnak téged. Ha a másik lénye az igazat képviseli, te magad is törekedni fogsz az igazságra. Ha a mocskot, te magad is észrevétlenül azzá válsz. Hiába látszik valaki jó partinak. Hiába vakít el az érzelem meg a kémia. Ha nem figyelsz olyan hálóba kevered magad, ahonnan nagyon nehéz szabadulni, hisz te magad is továbbszövöd, mert te is azzá lettél, mit a másik képvisel.

Az emberi kapcsolataink a legfontosabb tanításaink. Felemelnek, vagy mélyre húznak. Bemocskolnak vagy megtisztítanak. Időt fordítani arra, hogy a valóságot lássuk az illúziók helyett, azért olyan fontos, mert egyetlen rossz ember melletti döntés tönkreteheti az egész életünket. Egyetlen lopott éjszaka ránk teheti a bélyegét. Belemászik a testünkben és a lelkünkbe és elindít a zuhanás felé.

Idő kellene ahhoz, hogy jól döntsünk. Magunkra és a másikra is. Választanod mindig neked kell, hogy kit engedsz be az életedbe, azzal a tudással, hogy annak így vagy úgy de részévé válsz.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.