Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.





Mit is keresünk igazán?

Az egész életünk egy bonyolult, rengeteg apró részletet rejtő nyomozás. Nyomozunk önmagunk után, felkutatjuk a bűneinket, a titkos részeinket, az elfeledett emlékeket és próbáljuk megérteni, miért van az élet úgy, ahogy.

olvass tovább

Miért nem érzel igazán?

Nagyon egyszerű a válasz. Azért mert nincs helye benned a mély érzéseknek. Azért, mert bár azt hiszed vannak valós érzelmeid, de ezek valójában nagyon ritkák, és arról ismered fel őket, hogy megrendítő és átalakító erejük van.

olvass tovább

Miért nem azzal vagy, akivel jó? Ez a szabad akaratod?

Erre a kérdésre a legegyszerűbb válasz, az az lenne, hogy azért, mert fogalmad sincs mi is az. Hogy mi a mély szeretet. Természetesen azonnal lehet vitatkozni ezzel a kijelentéssel és melléállítani azt, az illúziókat kergető kijelentést, hogy ezt mindenki tudja, és bízzunk jobban az emberekben. Ez állna is, ha pontosan ugyan azt akarnánk képviselni, ami annyira elfogadott és belénk ivódott és a többség által követett, a felszínességet, vagyis a dolgok felszínem történő megélését és elfogadását.

olvass tovább

Keveset beszélünk a gyerekekről

El vagyunk foglalva a fogyasszunk, szerezzünk, élvezzünk, túléljünk mottóinkkal. A legtöbb esetben nem vagyunk példák. Ez az igazság. A példamutatást is valami külső dolognak tekintjük, amit ha látnak, mert megfogható, akkor elég. De a gyermekeink a lelkünkért küzdenek. Azt is teszik magukévá, értékelik igaznak. Azzal azonosulnak. A fizikai példa ad fizikai stabilitást. De a lelki stabilitás az lesz, ami bennünk rezeg.

olvass tovább

Már ki merem mondani

Már ki merem mondani. Szükségem van rád. Nem azért amiért szoktuk, hogy szükség van a másikra. Nem azért amit tanultunk. Nem a szokásos energiavesztéses játszmákhoz. Nem a drámákhoz. Nem azért mert nem bírom egyedül. Nem ezért.

olvass tovább

Összetört Férfiak

Nem szeretek összetört Férfiakkal szembe ülni. Nem szeretek, mert megszakad a szívem, és persze rám ömlik a múltban elkövetett összes hibám. Hát igen...Én sem cselekedtem mindig helyesen.

olvass tovább

Lányok, asszonyok, anyák és szeretők

Van egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá, míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk.

olvass tovább