Olyan mintha mind megőrültünk volna
Mintha most, mindent hirtelen még meg kéne élnünk, mintha nem hinnénk, hogy lenne időnk. És habzsolunk. Mindent. Jól bezabálunk és még is éhesen szédelgünk. Hányingerrel.
olvass továbbCsak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.
Mintha most, mindent hirtelen még meg kéne élnünk, mintha nem hinnénk, hogy lenne időnk. És habzsolunk. Mindent. Jól bezabálunk és még is éhesen szédelgünk. Hányingerrel.
olvass továbbAz egész életünk egy bonyolult, rengeteg apró részletet rejtő nyomozás. Nyomozunk önmagunk után, felkutatjuk a bűneinket, a titkos részeinket, az elfeledett emlékeket és próbáljuk megérteni, miért van az élet úgy, ahogy.
olvass továbbNem tudom, hogy mindenkinek eljön-e az-az idő, amikor nem akar már az elégnél többet. Akkor sem, ha jön a több. Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e. Nekem eljött.
olvass továbbNagyon egyszerű a válasz. Azért mert nincs helye benned a mély érzéseknek. Azért, mert bár azt hiszed vannak valós érzelmeid, de ezek valójában nagyon ritkák, és arról ismered fel őket, hogy megrendítő és átalakító erejük van.
olvass továbbErre a kérdésre a legegyszerűbb válasz, az az lenne, hogy azért, mert fogalmad sincs mi is az. Hogy mi a mély szeretet. Természetesen azonnal lehet vitatkozni ezzel a kijelentéssel és melléállítani azt, az illúziókat kergető kijelentést, hogy ezt mindenki tudja, és bízzunk jobban az emberekben. Ez állna is, ha pontosan ugyan azt akarnánk képviselni, ami annyira elfogadott és belénk ivódott és a többség által követett, a felszínességet, vagyis a dolgok felszínem történő megélését és elfogadását.
olvass továbbEl vagyunk foglalva a fogyasszunk, szerezzünk, élvezzünk, túléljünk mottóinkkal. A legtöbb esetben nem vagyunk példák. Ez az igazság. A példamutatást is valami külső dolognak tekintjük, amit ha látnak, mert megfogható, akkor elég. De a gyermekeink a lelkünkért küzdenek. Azt is teszik magukévá, értékelik igaznak. Azzal azonosulnak. A fizikai példa ad fizikai stabilitást. De a lelki stabilitás az lesz, ami bennünk rezeg.
olvass továbbValamiféle, különleges, mágikus tér veszi körbe azokat, akik mertek többször meghalni és feltámadni, úgy, hogy közben élnek, igazán.
olvass továbbMár ki merem mondani. Szükségem van rád. Nem azért amiért szoktuk, hogy szükség van a másikra. Nem azért amit tanultunk. Nem a szokásos energiavesztéses játszmákhoz. Nem a drámákhoz. Nem azért mert nem bírom egyedül. Nem ezért.
olvass továbbNem szeretek összetört Férfiakkal szembe ülni. Nem szeretek, mert megszakad a szívem, és persze rám ömlik a múltban elkövetett összes hibám. Hát igen...Én sem cselekedtem mindig helyesen.
olvass továbbVan egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá, míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk.
olvass továbbAz-az igazság, hogy nem akarom megmondani a frankót, mert hiába írtam egy szakkönyvet a témában, nem vagyok még én sem tökéletes. Ha az lennék, egy boldog házasságban élnék, nem nyűglődnék azzal, hogy megértsem az emberi kapcsolatokat.
olvass továbbHajlamosak vagyunk arra, hogy különböző ideákban éljünk. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy mindent magunkra vonatkoztassunk. Minden történést, ami bár nem velünk történik azonosítunk önmagunkkal, valamilyen mértékben. Ezt az ítéleteink és az elképzeléseink szerint tesszük. Felépítünk bizonyos várakat a hiteinkből, amelyekről azt hisszük, hogy örökre védelmet jelent.
olvass továbbHétfő reggel van. Egész éjszaka nem aludtam. Hallgattam, ahogy a gyerekem szuszog. Éveket gondoltam át, képeket festett a múlt, az aminek részei voltak emberek, ilyenek vagy olyanok. Rengeteg történet egy nehéz időszakból, ami már nem fáj, csak valami egészen fura érzést hoz, valamiféle elfogadást, irántuk. Ítélet nélkül.
olvass továbbSzeretem az életet. Nevetni, sétálni, enni, ölelkezni. Már szeretem. Annak ellenére is, hogy a munkám miatt el kell merülnöm a mélységbe, és ott aztán minden ok meglenne arra, hogy ne szeressem.
olvass továbbA válasz velősen csak annyi, hogy azért mert nincs lelkiismeretük. Egész egyszerűen egyetlen rohadt pillanatig sem inognak meg abban a hitükben, hogy nekik minden jár. No, nem azért mert annyira erősek lennének, hanem azért mert többnyire valami tudatalatti bosszú mozgatja őket a nőkkel kapcsolatban. Azt verik le.
olvass továbbAki kifelé csal, az befelé is. Néha úgy érzem, hogy igazán azok tudják tisztán megmutatni az élet sötét oldalát, akik élesen látják, élik a fényeset is. Ez ad valamiféle tisztánlátást, nem az éles különbségek miatt, hanem a bátorság miatt.
olvass továbbEgész életünkben keressük az Egyetlent. Aki mellett majd nem kapja fel a fejét a hiány, hogy új utakra csábítson. Aki mellett majd jó emberek lehetünk és kihúzhatjuk magunkat a tükörben, miközben azt mondhatjuk: Maradok! Már nincs hová mennem.
olvass továbbÉletünk számtalan fontos pillanatában legyintünk és mondjuk, hogy: Nem történt semmi! Mondjuk és hitetjük el önmagunkkal, hogy valami, amit nem tudtunk megélni, vagy nem tudtunk érte küzdeni, jelentéktelen volt.
olvass továbbÉvtizedekig nem tudtam értelmezni ennek a mondatnak a valódi jelentését. Mentségemre legyen, hogy az én családomban nem volt szokás, hogy elhallgattassák a nőket. Az volt a szokás, hogy egy nő legyen művelt, olvasott, tájékozott, tanult és legyen véleménye.
olvass továbbBe kell látnom, hogy még nem voltam elég erős hozzád. Ahhoz, hogy ne higgyem azt, nekem kell megküzdenem a démonaiddal. Azokkal mindenki csak maga tud. És hiába vállalnék érted bármit, nevet csak te adhatsz a sötétségednek, a te gyermeked.
olvass tovább