Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.





A fiúk nem sírnak

Nehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.

olvass tovább

Mondd, miért hazudsz?

Az egyszerű dolgok valójában mindig a hazugsággal válnak bonyolulttá. A tiszta energiákra rápakolunk egy jó vastag, koszos réteget és ott elszabadulnak a démonok. Pedig igazából semmi sem bonyolult. A hazugságok teszik bonyolulttá. Ezek azok, amelyek szétcsapják az életünket, annak fontos elemeit. Legyenek azok a kapcsolataink, vagy más életterület.

olvass tovább

Nem ünnepelem az évek elmúltát

Azt ünnepelem, hogy minden pillanatot áttáncoltam, lépésről-lépésre, megtisztelve azzal, hogy örök, mert beleégett a szívembe. Ezért nem ünneplem az elmúlást és nem értékelem. Csak élem. Nincs mit lezárnom, mert minden mit hozott az idő, bennem marad, elvehetetlenül. Minden érintés, minden hang, illat, minden rezdülés. Nincs mit átgondolnom, mert átgondolom, megélem minden pillanatom.

olvass tovább

Te be tudtál engedni egy személyt az életedbe?

Érdekes dolog ez a modern és magát szabadnak nevező társadalom. Szabadnak kiáltja magát de valójában rettenetesen megkötözött és így függő, olyan dolgoktól amelyek nem teszik boldoggá. Amikor ezeket a kérdéseket felteszi magának valaki: Mitől vagyok boldog? Mitől vagyok sikeres?-többnyire a társadalom torzulásain keresztül tudja csak megválaszolni.

olvass tovább

Csapdába esett nők

Régóta tartozom néhány gondolat papírra vetésével, amely engem is feszít. Talán azért ennyire nehéz erről írnom, mert engem is érint, meg azért is, mert ha bántalmazva vagy valami által, akkor beszűkülsz, nem tudod tisztán látni a helyzeted, és ettől az állapottól megnémulsz és folyamatosan abban kételkedsz, hogy jól érzed-e és nem-e reagálod túl.

olvass tovább

Légy szép és tartsd a szád!

Évtizedekig nem tudtam értelmezni ennek a mondatnak a valódi jelentését. Mentségemre legyen, hogy az én családomban nem volt szokás, hogy elhallgattassák a nőket. Az volt a szokás, hogy egy nő legyen művelt, olvasott, tájékozott, tanult és legyen véleménye.

olvass tovább

Bántalmazó társadalom

Feltehetnénk úgy is a kérdést, ahogy a tyúknál meg a tojásnál, vagyis mi volt előbb a bántalmazó egyén, vagy a nagy számban bántalmazó eszközöket elfogadó, a bántalmazás felett szemet hunyó társadalom? Majd feszegethetjük azt is, hogy a bántalmazott társadalom, mennyire van azzal tisztában, hogy bántalmazó is? Méghozzá erősen az, és észre sem veszi. Sem azt, hogy bántalmazott, azt meg végkép nem, hogy erősen bántalmazó.

olvass tovább