Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.





Már ki merem mondani

Már ki merem mondani. Szükségem van rád. Nem azért amiért szoktuk, hogy szükség van a másikra. Nem azért amit tanultunk. Nem a szokásos energiavesztéses játszmákhoz. Nem a drámákhoz. Nem azért mert nem bírom egyedül. Nem ezért.

olvass tovább

Összetört Férfiak

Nem szeretek összetört Férfiakkal szembe ülni. Nem szeretek, mert megszakad a szívem, és persze rám ömlik a múltban elkövetett összes hibám. Hát igen...Én sem cselekedtem mindig helyesen.

olvass tovább

Lányok, asszonyok, anyák és szeretők

Van egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá, míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk.

olvass tovább

Miért csesszük el?

Az-az igazság, hogy nem akarom megmondani a frankót, mert hiába írtam egy szakkönyvet a témában, nem vagyok még én sem tökéletes. Ha az lennék, egy boldog házasságban élnék, nem nyűglődnék azzal, hogy megértsem az emberi kapcsolatokat.

olvass tovább

Törékenység és ítélet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy különböző ideákban éljünk. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy mindent magunkra vonatkoztassunk. Minden történést, ami bár nem velünk történik azonosítunk önmagunkkal, valamilyen mértékben. Ezt az ítéleteink és az elképzeléseink szerint tesszük. Felépítünk bizonyos várakat a hiteinkből, amelyekről azt hisszük, hogy örökre védelmet jelent.

olvass tovább

Csak ne félj!

Hétfő reggel van. Egész éjszaka nem aludtam. Hallgattam, ahogy a gyerekem szuszog. Éveket gondoltam át, képeket festett a múlt, az aminek részei voltak emberek, ilyenek vagy olyanok. Rengeteg történet egy nehéz időszakból, ami már nem fáj, csak valami egészen fura érzést hoz, valamiféle elfogadást, irántuk. Ítélet nélkül.

olvass tovább

Luxusnyomor

Szeretem az életet. Nevetni, sétálni, enni, ölelkezni. Már szeretem. Annak ellenére is, hogy a munkám miatt el kell merülnöm a mélységbe, és ott aztán minden ok meglenne arra, hogy ne szeressem.

olvass tovább

Miért nem tudod megjavítani a rosszfiúkat?

A válasz velősen csak annyi, hogy azért mert nincs lelkiismeretük. Egész egyszerűen egyetlen rohadt pillanatig sem inognak meg abban a hitükben, hogy nekik minden jár. No, nem azért mert annyira erősek lennének, hanem azért mert többnyire valami tudatalatti bosszú mozgatja őket a nőkkel kapcsolatban. Azt verik le.

olvass tovább

A tisztességtelenség nem menő

Aki kifelé csal, az befelé is. Néha úgy érzem, hogy igazán azok tudják tisztán megmutatni az élet sötét oldalát, akik élesen látják, élik a fényeset is. Ez ad valamiféle tisztánlátást, nem az éles különbségek miatt, hanem a bátorság miatt.

olvass tovább