Törékenység és ítélet

Hajlamosak vagyunk arra, hogy különböző ideákban éljünk. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy mindent magunkra vonatkoztassunk. Minden történést, ami bár nem velünk történik azonosítunk önmagunkkal, valamilyen mértékben.

Ezt az ítéleteink és az elképzeléseink szerint tesszük. Felépítünk bizonyos várakat a hiteinkből, amelyekről azt hisszük, hogy örökre védelmet jelent.

A téves spiritualitás, pont erre épül. Elhiteti az emberekkel, hogy különböző praktikákkal, majd teljes védelmet kapnak az élet nehézségei és kihívásaival szemben. Viszont az élet nem arról szól, hogy bármi elkerülhető, hanem arról, hogy, hogy kezeled a megjelenő kihívásokat. A téves spiritualitásba vetett hit, amely szerint majd "betámadhatatlan védelmet" kapsz, a kihívás megjelenésekor teljes összeomláshoz vezet, hisz egy külső erőre támaszkodott, ami az elvárások ellenére sem hozta az elvártat és arra ad lehetőséget, hogy megint valakit hibáztathass, tudatosan vagy tudat alatt.

Az igazi út soha nem az arra való törekvés kell legyen, hogy ne történjen semmi, mert ez nem egy nyaraló bolygó, hanem az, hogy kezelni tudd, belső erővel. Nincs olyan, ez csak egy hit, hogy veled nem történhet semmi! Ha ebben élsz, nem fogod kibírni amit az élet hoz. A te feladatod az, hogy higgy a belső erődben, a tudásodban, a saját végtelenségedben, ami soha semmiért nem hibáztat senkit és semmit, mert akkor elérted azt, ami a legtöbb, a felelősség vállalást. Ez a spiritualitás lényege. Uralni az uralhatatlant és máshogy tekinteni rá, nem a félelem szemüvegén keresztül.

Azt hiszem minden tanító igazi feladata az kéne legyen, hogy ne tegye magát senki szemében érinthetetlenné, és sebezhetetlenné, hisz azzal nem tanít meg felelősséget vállalni az életért.

Nem az a fontos, hogy mi történik. Az a fontos, hogy a belsőd megmunkálásával, mit kezdesz vele és hogy kezeled.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.