Valahogy bele kéne szeretni a pillanatokba és belélegezni őket

Abba a pillanatba, amikor egy csepp esőbe beleszorul a Napfény. Abba, amikor megfúj a szél. Abba, amikor a tócsában megláthatjuk az eget. Az egész annyira banálisnak tűnik a sok aggodalmunk közepén, annyira semmilyennek, de eljön az, amikor ezek mindennél fontosabbá válnak.

A haja illata, amikor beül a kocsiba és az izzadságtól pár szál ráragad az arcára. A kismadár a kertben, ami napok óta csak énekel. A rózsák illata.

Ha megtanulnánk beleszeretni a pillanatokba, talán távol kerülne tőlünk az a sok felesleges dolog, amelyek uralják az életünket.

Azt hiszem, hogy semmi más nem tudja feloldani a múltat és azok lenyomatait, csak ha megtanulunk a pillanatokért hálát adni, azokért, amelyek most történnek és nem elszalasztani őket.

Valahogy bele kéne szeretni a pillanatokba és belélegezni őket - KERESD A NŐT - Lélekhangok - életszemlélet, életszeretet,

Ezekben a pillanatokban, amikbe képesek vagyunk beleszeretni, benne van minden szépség, amely semmissé teszi a gyűlöletünket, a dühünket, a fájdalmakat. A szépséggel teszi semmissé.

Azzal, amivel kapcsolatban ott és akkor nincs időnk arra, hogy belevigyünk bármit az elménkből, mert egyenesen a szívünkbe hatol.

Bele kell tudni szeretni a pillanatokba.

Ez az életünk.

Barna Berni

www.bernibarna.com

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.