KERESD A NŐT / Lélekhangok


Ha nem félnénk egymást szeretni, talán már boldogok lehetnénk

Szokták mondani, hogy minden fejben dől el, és talán az élet színpadán ez valóban meg is állja a helyét, de a szív útján már nem biztos. Magunkra nézve azt mondanám, mennyire ostobák vagyunk, idegenként még ki is nevetném a botlásainkat. Hiszen kívülről minden olyan egyértelmű, fejben olyan könnyen meg lehetne oldani a kettőnk párbaját, de mind hiába, ha a szívzörejei mégis megállítanak mindkettőnket.

olvass tovább

Az önszeretet igazi jelentése

Az önszeretet nem csak abban képes megnyilvánulni, hogy miután ünnepek után a tükörbe nézel, az mondod: „elfogadom a testem jelen pillanatban is”. Nem csak azt jelenti, hogy már nem utálod a rést a fogaid között. Ennél azért összetettebb.

olvass tovább

Nem a világot csapod be, hanem magadat

Mindannyian meg vagyunk akadva valahol. Ebben nincsen semmi szégyellnivaló és nem is kell letagadni. A felnőttség és a felelősségvállalás pont arról, szól, hogy erre rá merek nézni, felismerem és változtatok rajta. Még az sem baj, ha ez nem elsőre sikerül….

olvass tovább

Ahhoz, hogy rátalálj a megfelelő emberre, először neked kell megfelelővé válnod

Az üres emberek csak az üreseket vonzzák, mindig ezt mondtad. Megtalálják egymást, belefúrják magukat a másik üres tekintetébe, és megpróbálnak valamit kivenni ebből a hasztalan kapcsolódásból, és úgy tesznek, mintha értelme volna az együttlétüknek. A fotókon mosolyognak, és összeér a válluk, de közben saját pózukat igyekeznek trendivé tenni, csak a szájuk nevet.

olvass tovább

Ne higgy el mindent, amit gondolsz!

Mi lenne, ha nem hinnél el mindent, mit gondolsz? A kérdés nagyon megfogott. Nem is sejtjük, mekkora hatalma van gondolatainknak felettünk. Csak figyeld meg, mit érzel most, majd csípd fülön az előtte lévő gondolatot. Az érzelem a lélek nyelve.

olvass tovább

Neki megadom magam

  • 2024. december 13.

Volt egy olyan pillanat. Amikor odalépett hozzám és kivett a kezemből minden önvédelmi fegyvert. Az önvédelmi fegyvereim jól működtek az elmúlt években, kiválóan forgattam a bizalmatlanság, a félelem, a gyanakvás és a zárkózottság kardját. Szemlesütve, görbült gerinccel álltam ott, és önszántamból adtam oda, beszélnie sem kellett hozzám, sem suttogva, sem meggyőzően, nem kellett kicsavarnia a kezemből, nem kellett, hogy ledobjam a lábai elé.

olvass tovább

Elhulló könnyeimben

Elhulló könnyeimben ott van az első alkalom, amikor a bőrömet hideg levegő érintette. Elhulló könnyeimben ott vannak az első esések és térdhorzsolások véget nem érő sokasága.

olvass tovább