A szavak súlya – amikor a hang formát ad a léleknek
Vannak mondatok, amelyek nyomot hagynak. Nem azért, mert hangosak, hanem mert igazak. A szó nem eszköz, hanem erő. Közötte és mögötte dől el, mi marad belőlünk másokban.
olvass továbbVannak mondatok, amelyek nyomot hagynak. Nem azért, mert hangosak, hanem mert igazak. A szó nem eszköz, hanem erő. Közötte és mögötte dől el, mi marad belőlünk másokban.
olvass tovább„Olyan, mintha egy test és egy lélek lennénk a párommal.” „Ő a mindenem, és én vagyok az ő mindene.” „Mindent együtt csinálunk.” „Nélküle az élet elképzelhetetlen.” Első hallásra romantikusnak tűnnek ezek a mondatok. Ha jobban belegondolunk a jelentésükbe, akkor viszont már egészen más színezetet kapnak.
olvass továbbBaromira nem igaz az, hogy minden csak rajtunk múlik, meg az sem, hogy minden akarat dolga és véresre tudnám kaparni magam a bármit elérhetsz kezdetű lózungoktól. Miért? Mert ezek a mondatok azt feltételezik, hogy mi mind azonos esélyekkel indultunk. Pedig ez, mint tudjuk, egyáltalán nincs így.
olvass továbbMegfogadjuk, hogy sosem leszünk olyanok, mint a szüleink – aztán egy nap észrevesszük: ugyanazokat a mondatokat mondjuk a gyerekeinknek, amiket gyerekként mi is annyiszor hallottunk. „Amíg az én kenyeremet eszed…” vagy „Ne vitatkozz, csak csináld, amit mondok.” Ismerős?
olvass továbbSokszor anélkül szabotáljuk magunk és a kapcsolataink, hogy ezt észrevennénk. Gyakran nyugtatjuk magunkat azzal, hogy nem velünk van a baj, hanem nagyjából mindenki mással, azonban vannak olyan tényezők, melyek folyamatos hajtogatása esetén elgondolkozhatunk azon, hogy talán mégis néha mi magunk csapjuk be az ajtót a saját boldogságunk orra előtt.
olvass továbbSokszor észre sem vesszük, hogy manipulálva vagyunk egy másik ember által. És a legszörnyűbb az, ha egy olyan ember próbál minket manipulálni, aki sokat jelent számunkra. Vannak olyan kicsúszott mondatok, melyeknél jobb a mögöttes tartalmat meghallani, ha nem szeretnénk egy mérgező viszonyban rekedni.
olvass továbbMindkét nem esetében megvannak azok a beindító gombok, melyekbe ha beletenyerelünk, akkor csúnya eredménye lesz. Így van ez azokkal a mondatokkal is, melyeket olykor a férfiak címeznek a nőknek, nem is biztos, hogy tudva, ezzel rendesen hazavágják a magabiztosságukat.
olvass tovább"Én ezt nem tudom megcsinálni! Ehhez én kevés vagyok! Nekem úgysem fog sikerülni!” Ugye ismerjük ezeket a mondatokat? Könnyű önkritikusnak vagy türelmetlenek lenni, amikor olyan célokat tűzünk ki, amik a jelenben (még) elérhetetlenek. A perfekcionizmus óriási ok az önkritikára. A másokkal való összehasonlítás a másik módja, hogy önmagunkat teljesen összenyomjuk, bíráljuk és alulértékeljük.
olvass továbbValószínűleg mindenki kőbe vési, de legalábbis megjegyzi azt a napot, amikor először hangzik el a szerelme szájából az a mágikus szó, hogy "szeretlek". Azonban vannak olyan mondatok, melyeknek bizonyos értelemből még ennél is sokkal nagyobb jelentőségük van, így érdemes értékelnünk őket.
olvass továbbSokszor csak elég egy kis megerősítés, vagy egy kedves gondolat valakitől, ami segít, hogy tovább haladjunk vagy elgondolkozzunk eddigi hozzáállásunkon az élethez. Az ilyen tágító gondolatokat meglovagolva nagyot fordíthatunk a személyiségünkön és az életünkön. Az apró, jelentéktelennek tűnő mondatok, felismerések, olykor váratlanul találnak meg minket, talán nem véletlenül.
olvass továbbAz érzékenység nem összekeverendő a gyengeséggel. Nem vagyunk gyáva nyulak, sem anyuci picikéi, pusztán arról van szó, hogy másképp reagálunk a világra és a benne élő emberekre. Nem megyünk el dolgok mellett, amik mellett mások igen és észre veszünk olyasmiket is, ami senkinek másnak nem tűnik fel. Ilyenformán van néhány dolog, amit nem igazán szeretünk hallani, s, ha jót akarsz magadnak, meg nekünk is, akkor megkímélsz minket az olyan kezdetű mondatoktól, mint az
olvass továbbVannak mondatok, amelyeket újra és újra elmondunk magunknak, hátha egyszer igazak lesznek. „Majd megváltozik.” Majd belátja, majd jobban fog szeretni, majd észreveszi, hogy mit veszít el, ha így folytatja. Majd… majd… majd. De nem fog.
olvass továbbVannak olyan mondatok, amik minden egyes évben elhangzanak karácsonykor, és a megszokottnál erőteljesebb decibellel kerülnek kimondásra. Az ünnepek, noha a szeretetről és a családról szólnak, sokszor mégis totális megőrülésbe és hajtépésbe torkollanak. Jobb esetben aztán Szentestére a vacsorára mindenki lehűti magát. Érdemes kellő lazasággal hozzáállni az ünnepekhez és egyszerűen csak jól érezni magunkat.
olvass továbbMint tudjuk, nem elég, hogy valaki csak kieresszen a száján valamit, ha ahhoz nem társul megfelelő cselekedet, vagy non-verbális kommunikáció. De a kimondott szónak igenis ereje van, ezért nem árt tisztában lennünk egy-egy félmondat burkolt jelentésével.
olvass továbbMint tudjuk, nem elég, hogy valaki csak kieresszen a száján valamit, ha ahhoz nem társul megfelelő cselekedet, vagy non-verbális kommunikáció. De a kimondott szónak igenis ereje van, ezért nem árt tisztában lennünk egy-egy félmondat burkolt jelentésével.
olvass továbbAzt mondja, eltűntem, és érzed a súlyát annak, ahogy rád igyekezne rakni a terhet, mert még mindig nem érti, miért is szükséges önmagunkkal szembenézni. A saját képzelt valóságát, a valódiságtól való menekülésben van még mindig ahelyett, hogy felvállalja azt is, ami róla szól és nem csak rólam, nem csak a másikról. Meg sem hallja a másikat, hiszen nem kompatibilis azzal, ami a fejében zajlik. Mennyire hajlamosak vagyunk – mindenki, kivétel nélkül – ennyire bezárni magunkat, nem igaz? Lezárni valahogy a problémának tűnő kapcsolatokat, érzéseket, a másikat tűzve olykor a nyársra, persze, amikor megengedjük magunknak a feldolgozásokat, akkor a következő szintek egyike a beismerés lesz, amikor is megvalósul az, hogy valójában pont annyira vagyunk mindketten hibásak, amennyire senki sem. Külön emberek vagyunk, külön szívvel, múlttal, belső iránytűvel: mások a normalitásunk, az elfogadásaink, a megszokásaink, a megküzdési szokásaink. De ide el kell érni: a gyógyulást el kell kezdeni. Visszatérve az első mondatokhoz: a másik önmaga védekezésében hamisnak tartja, hogy minden két emberen múlik olyan szinten, hogy egymás viselkedését reagáljuk le tudat alatt. Nemcsak verbális, hanem fizikai párbeszéd is zajlik azok emberek között, akik az adott kapcsolatban vannak. Ha konstans szorongás van bennem miattad, akár 1%-ban is, és ezért nincs meg az a teljes bizalom, akkor igenis meg kell vizsgálni a másiknak is, hogy mit tesz ő ezért? De fordítva is igaz. A kapcsolatok párbeszédek: hangosan és halkan egyaránt, s ha ez nem működik, akkor fog minden kicsúszni a lábunk alól. Egymásra reagálunk. A barátság, egy szerelmi kapcsolat is két ember folytonos kommunikációja akkor is, ha a látható térben éppen csend van és káosz.
olvass továbbMint valami velem született kórság, úgy kísérte végig egész eddigi életemet a szégyenlősség bélyege. Hallgathattam a : jajj, ez a kislány milyen szégyenlős, a nem mer szólni kettőt sem, mert túl félénk! sopánkodásokat. Vagy a későbbiek során az: olyan beképzelt , hogy nem akar hozzánk szólni! ostoba (utólag már annak látom) mondatokat.
olvass továbbVannak mondatok, amiket ha nem is tudatos szándékossággal mondunk ki, annak, akinek kimondjuk, sokkal többet jelent annál, mint amire bármikor gondolnánk. A fenti, címben elhelyezett mondat is ilyen.
olvass tovább"Anya csak egy van - Az anyák mindennél jobban szeretik a gyereküket - Anya és lánya egymás legjobb barátnői" - stb. stb. Így hangzanak azok a jól ismert mondatok, amik nemzedékről-nemzedékre közvetítenek olyan kőbe vésettnek hitt igazságokat, melyek akár egy életre is megnyomoríthatják azoknak a gyerekeknek a lelkét, akik bizony nem tapasztalták meg, vagy nem épp úgy tapasztalták meg azt az anyai szeretetet, ahogy mások hangoztatták nekik.
olvass továbbSok különböző kategóriába tudjuk felsorakoztatni a túlzottan problémás eseteket. Sajnos sokan akadtunk már igazi manipulátorok karmai közé, ahonnan elég nehéz kigabalyodni. Ha viszont a valaki előszeretettel használja ezen mondatokat, akkor nincs más hátra: menekülj!
olvass tovább