Kövess minket Facebookon.
A bocsánatkérés teljesen helyénvaló, amikor valami rosszat vagy másnak bántó dolgot csinálsz. Ilyen esetben nem csak illik, hanem kötelező bocsánatot kérned, hiszen az emberi kapcsolatok fontosak és a hibák bevallása csak építi a személyiséged. Azonban akadnak olyan helyzetek, amikor te érzed magad rosszul valami olyasmi miatt, ami miatt egyáltalán nem kellene és még lehet bocsánatot is kérsz a semmi miatt.
olvass továbbA játszmák az emberi kapcsolatok szerves részei, amelyeket van, hogy élvezünk, van, hogy a pokolba kívánunk, mindez attól függ, hogy éppen mely szerepet vagyunk kénytelenek betölteni az adott szituációban. A következő sorokban a nárcisztikus emberek játszmáit vesszük sorra, akik a végletekig képesek ezeket a „játékokat” űzni, és mindig úgy irányítani a dolgokat, hogy ők jöjjenek ki győztesként az adott helyzetből.
olvass továbbNem te vagy az egyetlen, kinek jelenlétét természetesnek veszik, akiről tudják, hogy úgysem fogja lemondani a megbeszélt találkozókat, aki mindig csak egy telefonhívásnyira van. Elmerengtél már azon, hogy miért gondolják egyértelműnek az emberek, hogy te mindig ott leszel?
olvass tovább
Király Eszter
Bonyolult vagyok, ezért nehéz engem szeretni. Bonyolult nő, bonyolult érzelmekkel, és bonyolult élettörténettel. Makacs vagyok, mert makacsul ragaszkodom az elveimhez, nem adom alább a szerelemnél, nem fekszem önként lélektelen gyönyörkeresők lábai elé, és elsétálok onnan, ahol semmi keresnivalóm. Bonyolult vagyok, mert magasra teszem a mércét, mert túl sokat tépelődöm, mert mindent meg akarok magyarázni, átbeszélni, nem érem be félmegoldásokkal, és nem kötök kényszer kompromisszumot.
olvass tovább
Király Eszter
Bevonzod őt, vagy beengeded? Mi a különbség? Olyan könnyen kijelented, hogy mindig csak a rosszfiút, a házast, a habituális megcsalót, az agresszort hívod be az életedbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.
olvass tovább
Király Eszter
Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.
olvass továbbA legtöbb ember életében újra és újra felbukkan ugyanaz a paradoxon: vágyunk valamire, amiről úgy hisszük, hogy boldoggá tesz, majd amikor megszerezzük, a vágy helyét gyorsan átveszi az elégedetlenség. Olyan, mintha a boldogságunk mindig egy lépéssel előttünk járna – elérhetetlen távolságban.
olvass továbbAz ember soha nem egyedül írja az életét. Mindig van valaki, aki mellettünk jár, aki tükröt tart, és aki által végül önmagunkra találunk. Az élet nem magányos utazás. Bár gyakran gondoljuk, hogy önmagunkat egyedül kell felfedeznünk, valójában mindig mások tükrében látjuk meg, kik is vagyunk. Az emberi kapcsolatok a legőszintébb tanítóink: általuk tanulunk szeretni, elengedni, hinni és újrakezdeni.
olvass továbbRengetegféleképpen vagyunk képesek kommunikálni egymással. Sokszor semmitmondóan, üres fecsegésekkel töltjük meg a napjainkat, de be kell látni, hogy két ember bármilyen emberi kapcsolatát a valódi beszélgetések mélyítik el.
olvass tovább
Király Eszter
Vannak, akik az életet bátortalanul és passzívan élik, mintha kívülről amatőr színtársulat játékát néznék. Lenyűgöz a színészi játék és a rengeteg improvizáció, a színpad forog, változnak a helyszínek, és mi is kedvet kapunk a játékhoz, félve kérdezzük, csatlakozhatunk-e. De bármennyire próbálkozunk, nem megy ez nekünk, görcsösen és gyáván játszunk, a szerepeinkbe belezavarodunk, nem éljük át, csak élettelen, fahangon felolvassuk, nem varázsoljuk bele a személyiségünket, nem a szívünkkel vagyunk jelen, csak túl akarunk lenni rajta. Csapnivaló ripacsok vagyunk.
olvass továbbÉrdekes, hogy sokszor olyan emberi kapcsolatokba bonyolódunk, ahol az érzésektől, a jóhiszeműségből és a kedvességünkből adódóan, talán túl segítőkészek és odaadóak leszünk
olvass továbbManapság annyira felszínesség vált minden, hogy ez az emberi kapcsolatainkra is rányomta bélyegét. Annyira ontja ránk a világ azt, hogy minden pótolható, hogy semmi sem fontos igazán, csak a felületes dolgok, hogy lassan mi emberek is elfelejtjük, hogy mennyire sokat jelentenek és milyen nagyon értékesek a barátai, a családi és emberi kapcsolódásaink.
olvass tovább
Király Eszter
Szorongó, neurotikus, kapcsolatfüggő nemzedék vagyunk. Mérgező emberi kapcsolatok szorításában fulladozunk, ki nem mondott szavak, elfojtott feszültség, és tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek szorítják, kaparják torkunkat. A vészcsengőt ezerszer meghúzták már odafent, mégsem csomagolunk, vagy menekülünk fejvesztve a helyszínről. Pedig óriás, ordító, égre írt jelek vannak, hogy semmi dolgunk bizonyos emberekkel, mégsem olvasunk belőlük.
olvass tovább
Hári Katalin
Igen, de nem azért, hogy megoldják a problémáinkat és nem azért, hogy hozzájuk kössük a boldogságunk összes forrását. Mások által akarhatunk jobbak lenni, közelebb kerülhetünk önmagunkhoz és céljainkhoz. Van ez a mondás is, hogy minden ember okkal lép az életünkbe, ugyanis erről mi nem dönthetünk, és a véletlenekben sem hiszek.
olvass tovább
Király Eszter
Makacs, felfuvalkodott, sértődött gyerekként csetlünk-botlunk az emberi kapcsolatok bonyolult, bejárhatatlan rendszerében. Érzelmi zombiként viselkedünk olyan szituációkban, amikor egyetlen ölelés megoldana minden problémát. Vannak, akik egyenesen irtóznak a meghitt beszélgetésektől, és a kommunikációmentes, néma csöndekben elvárják a gondolatolvasást.
olvass tovább
Király Eszter
Az emberi kapcsolatok érzelmi egyensúlyában van egy fontos szabály: a kölcsönösség és a viszonosság elve. Vagyis ahogy az idő telik, számítunk rá és várjuk is, hogy azt kapjuk emberi kapcsolatainkban, amit adunk.
olvass tovább
Róka Fanni
Túl szeretek, túl sokat adok és keveset kapok. Sokszor előfordul mostanában, hogy úgy érzem, nem azt kapom vissza, amit valakinek nyújtok. Vajon, miért van az, hogy az emberek hajlamosak túl sokat adni, még akkor is, ha lelkesedésük, támogatásuk viszonzatlan? Miért ragaszkodunk túlságoson is, ismerősökhöz, barátokhoz?
olvass tovább
Király Eszter
Sérült, és ezerszer csalódott lelkek próbálnak újra hinni az emberi kapcsolatok tisztaságában. Titokban arra vágynak, hogy valaki egészen rájuk adja, amije van. És ők elfogadhassák azt, bizalommal magukra öltsék, nem puszta számításból, hanem tiszta szerelemből.
olvass tovább
Tóth Adél
Bármilyen nehéz ponton vagyunk életünkben, bármilyen kilátástalannak tűnik is helyzetünk, ha igaz barátok vesznek körül, a legsötétebbnek tűnő éjszakát is fényes csillagok ragyogják át. Ők azok, akik fáklyaként világítanak utunk során, bármikor számíthatunk rájuk, és ha azt hinnénk, hogy saját fényünk kialvóban van, megmutatják, hogy milyen erő rejlik bennünk és milyen erős is a lángunk.
olvass továbbNem te vagy az egyetlen, kinek jelenlétét természetesnek veszik, akiről tudják, hogy úgysem fogja lemondani a megbeszélt találkozókat, aki mindig csak egy telefonhívásnyira van. Elmerengtél már azon, hogy miért gondolják egyértelműnek az emberek, hogy te mindig ott leszel?
olvass tovább
