Amíg fáj, addig van dolgod velem

Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.

Lábnyomokat hagynak, amiket vagy belep az idő finom kristályhomokja, vagy fantomfájdalomként örökre jelen lesznek életünkben. Sajog, fáj időnként valaki hiánya, ez a lélek fantomfájdalma. Ha már elbúcsúztunk, ez az élet rendje.

Amíg fáj, addig van dolgod velem - KERESD A NŐT - Szívvonal -

Photo by Daviles / GettyImages

Amíg fáj, addig dolgunk van egymással. Amíg tombolok, kiabálok, hisztizek, sírok, panaszkodom, kérdőre vonok, magyarázatot várok, és gondolkodás nélkül az arcába borítom a sérelemzuhatagot, pontosan eddig fontos, eddig számít. Nem burkolózom némaságba, nem hagyom, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlölet-szigetekre sodorja az egykor szép szerelmünket. Még ott vagyok, átadom magam, minden sejtemmel benne lélegzem a kapcsolatunkban, mert még fontos, mert változtatni akarok, mert meg akarom javítani.

Elhidegülni tudod, olyan, mint túl sokáig ülni egy kád simogató, forró vízben. Aztán telik az idő, kihűl a víz, és vacogni, dideregni kezdünk. Nem akar senki többé ott maradni, ahol fázik, igyekszik kimászni a vízből, esze ágában sincs már felmelegíteni újra, a helyszín reménytelenül kényelmetlen, nem melegít, nem simogat, nem lazít, és nem nyugtat többé. Mint a kirakós játékban, elfogynak a betűk, elfogy a szó, úgyis mind elcsépelt, időhúzó, szitkozódó, meddő vita. Ha beállt a csend, készen állok elengedni. És lehet, hogy még maradok keveset, sajnálatból, időhúzásból, vagy gyávaságból, de jobb, ha beletörődünk: elpukkant a szerelembuborék. De ha még fáj, akkor még dolgom van vele, még válaszokat várok, még nem járt le az időnk, még nem engedtem el. Akkor még maradtak érzéseim és nem a közönyöm halálcsókjával búcsúzom.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.