Mindig csak talán
A beismerés és a belátás fájó, de vannak elkerülhetetlen döntések az életben, amiket meg kell hoznunk. Csak és kizárólag azt remélve, hogy később majd megjutalmaz minket az élet. Vagy csak mert egyszerűen így helyes.
olvass továbbA beismerés és a belátás fájó, de vannak elkerülhetetlen döntések az életben, amiket meg kell hoznunk. Csak és kizárólag azt remélve, hogy később majd megjutalmaz minket az élet. Vagy csak mert egyszerűen így helyes.
olvass továbbEgész életemben a hideg kirázott a megbocsátást körülvevő kliséktől. Annak ellenére is, hogy pontosan tudom a megbocsátás egyenlő a béke érzésével. Hogy miért? Mert feloldoz.
olvass továbbA egyedüllétnek van egy kellemes oldala, ami annyit jelent, hogy azt csinálhatunk, amit akarunk, akkor, ahogy, azzal, akivel mi akarjuk, anélkül, hogy bárkinek a kérdésire válaszolnunk kellene.
olvass továbbNEM! De mindig van másik út! Talán sose felejtünk, nem eshetünk minden padló után amnéziába. Nem leszek teljesen más ember egy törés után, és akkor sem, ha jó dolgok történnek.
olvass továbbAz exeket elfelejtik, ugye? Vagy húzzuk, vonszoljuk szuszogva, fújtatva a szellemét az új kapcsolat szép, frissen festett falai közé? Bezárult egy ajtó, kinyílt egy másik. Odabent napfényes, madárcsicsergős, reggeli frissesség van, egy új nap, új fejezet kezdete, mégsem kezdünk új életet a lerombolt, majd újépített ragyogó tisztaságban.
olvass továbbTúl rövid, hogy újra végighallgassam a a megkérdőjelezhető igazságod, amivel már annyiszor megkavartad a fejem. Túl rövid, hogy anyaoroszlánként védjem a szerelmünk romjait, pedig már rég a semmi után nyúlok és nincs mit védeni.
olvass továbbAmíg nem hiszed el, hogy szerethetnek, addig szerethet Téged bárki jól vagy rosszul, sosem lesz egyik sem a valódi igazság, csak egy torz tükre elméd börtönének.
olvass továbbMég évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.
olvass továbbMindennél jobban vágyni valamire. A vágyott cél hiányának ürességével kelni és feküdni. Olyan kimerítő, keserű - édes. Szövögetni a tervet, hogy hogyan fogjuk az álmunkat becserkészni, minden apró részletet kidolgozunk fejben, mindent tökéletesíteni igyekszünk, bebiztosítani magunkat és persze a hőn áhított sikert. Tényleg olyan tökéletes lehetne, probléma mentes, hiszen mindent, az utolsó mozzanatig kézben tartunk. Teljes erővel kontrolláljuk mindazt, ami a teljesség része lehetne. Mindezzel leszűkítve a beteljesedéseink lehetőségeit is.
olvass továbbGyakori kérdés ez… Meddig adjunk, meddig érdemes kitartani? A rövid és egyszerű válasz az, hogy ameddig lelkesít a férfi, de tudom, hogy többet szeretnél tudni, úgyhogy nézzük meg alaposabban.
olvass továbbGyakran esünk abba a hibába, hogy amit helyesnek, elfogadhatónak, és biztonságosnak gondolunk, az úgy van jól. Hogy a helyes lépés, ha rossz is, de maradunk az adott helyzetben. Mert sokszor félelmetesnek érzünk egy teljesen új környezetet, szembenézni bizonyos helyzetekkel, megismerkedni új emberekkel, megszokni egy teljesen új életet, és elfelejteni a már megszokottat.
olvass továbbRájöttem, hogy még rengeteg mindent szeretnék neked elmondani. Elsősorban azt, hogy köszönettel tartozom. Tudom, hogy ha megtörténne igazából ez a beszélgetés, akkor furcsán néznél rám és nem is igazán értenéd, hogy miről is beszélek pontosan, de az igazság az, hogy igen, köszönetet szeretnék neked mondani, amiért akaratod ellenére, vagy talán mégis tudatosan, de sokkal jobb emberré tettél, mint előtte voltam.
olvass továbbSzakítást követően ugyanazokon a szakaszokon kell végigmennünk, mint amikor meggyászoljuk egy elhunyt szerettünket. Bármilyen helyzettől függetlenül a szakítás mindig fájdalommal jár. A másik embertől való elszakadás pedig sok belső munkát igényel.
olvass továbbÚgy pillantok napjában többször a kijelzőre, mintha azt hinném elromlott volna, és csak azért nem jelez. Néha már csak nevetek azon, hogyan kínzom magam, csak mert sokat jelentesz nekem. Meddig lehet várni, úgy, hogy nem csapom be magamat? És mit jelent valakit jól várni, önfeladás nélkül? Szükséges-e várni, ha valami most nincs, ahelyett, hogy léteznénk abban, ami van?
olvass továbbA mai napot csak akkor kapod meg teljes egészében, ha elengeded a tegnapot. Amikor egy ember ragaszkodik egy helyzethez, egy állapothoz, egy személyhez vagy egy tárgyhoz, hidd el, hogy oka van rá. Nyomós oka. Valamiért úgy érzi, hogy segíti az ő túlélését. Ez még egy betegség esetében is így van. Nem vicc, a betegségnek is vannak előnyei. Foglalkoznak velünk, ápolnak minket, kevésbé kell konfrontálódni a környezettel és bizony kisebb mértékben kell felelősséget vállalni saját magunkért.
olvass továbbBiztos te is voltál, már felhőtlenül boldog, amikor madarat lehetett volna veled fogatni, amikor azt érezted majd kiugrik a szíved a helyéről, de biztos vagyok benne, megjártad a poklok poklát is. Szerettél…majd gyűlöltél…
olvass továbbÉveken át húzódott a héja nász közöttünk, a lelkünk cibálása. Elfáradtam. Már nem kapok tőled annyit sem, mint régen, te mégis néha még ki-kinyitogatnád ezt a fiókot, aztán becsapnád újra, amikor valaki rajtakap a nosztalgián. Csak rajtam áll a saját boldogságom, ezért úgy döntöttem, hogy bátor leszek meghozni egy végzetes döntést.
olvass továbbA szívem kettétört, darabjai árván hevertek a poros földön, egy erdőbéli elhagyatott ház valamely lerobbant szobájában. Ez körülbelül a pontos leírása annak, amit tettél velem.
olvass továbbSokan , sokféle dolgot őrzünk magunkban múltunk darabkáiból. Nagy szerelmek elmúlásának fájdalmát, gyászt , sértettséget , sok-sok sebet, melyek még ma is képesek hatással lenni ránk.
olvass továbbAzt ünnepelem, hogy minden pillanatot áttáncoltam, lépésről-lépésre, megtisztelve azzal, hogy örök, mert beleégett a szívembe. Ezért nem ünneplem az elmúlást és nem értékelem. Csak élem. Nincs mit lezárnom, mert minden mit hozott az idő, bennem marad, elvehetetlenül. Minden érintés, minden hang, illat, minden rezdülés. Nincs mit átgondolnom, mert átgondolom, megélem minden pillanatom.
olvass tovább