Mindig csak talán
A beismerés és a belátás fájó, de vannak elkerülhetetlen döntések az életben, amiket meg kell hoznunk. Csak és kizárólag azt remélve, hogy később majd megjutalmaz minket az élet. Vagy csak mert egyszerűen így helyes.
olvass továbbA beismerés és a belátás fájó, de vannak elkerülhetetlen döntések az életben, amiket meg kell hoznunk. Csak és kizárólag azt remélve, hogy később majd megjutalmaz minket az élet. Vagy csak mert egyszerűen így helyes.
olvass továbbElválaszthatatlan. – Talán klisésen hangzik ez a szó, hiszen elvileg olyan nincs, hogy elválaszthatatlan. Mindig azt mondjuk, hogy egyszer úgy is mindennek vége, legyen szó pár vagy pedig baráti kapcsolatról.
olvass továbbVajon a kiegyensúlyozott, boldog élet, tényleg csak választás kérdése? Mégis hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a harmóniát az életünkben? Mit lehet kezdeni azzal a sok belső ellentmondással, küzdelemmel a lelkünkben? Hogyan tanulhatjuk meg uralni az életünket, de legfőképpen a félelmeinket, hogy azok ne telepedjenek rá mázsás súlyként a hétköznapjainkra? Talán tényleg minden csak belső nézőpont és hozzáállás kérdése, elfogadásé. Na és persze sok gyakorlásé.
olvass továbbEgész életemben a hideg kirázott a megbocsátást körülvevő kliséktől. Annak ellenére is, hogy pontosan tudom a megbocsátás egyenlő a béke érzésével. Hogy miért? Mert feloldoz.
olvass továbbAz exeket elfelejtik, ugye? Vagy húzzuk, vonszoljuk szuszogva, fújtatva a szellemét az új kapcsolat szép, frissen festett falai közé? Bezárult egy ajtó, kinyílt egy másik. Odabent napfényes, madárcsicsergős, reggeli frissesség van, egy új nap, új fejezet kezdete, mégsem kezdünk új életet a lerombolt, majd újépített ragyogó tisztaságban.
olvass továbbAmíg nem hiszed el, hogy szerethetnek, addig szerethet Téged bárki jól vagy rosszul, sosem lesz egyik sem a valódi igazság, csak egy torz tükre elméd börtönének.
olvass továbbMár túl vagyok a lebegés fázisán. Nem bambulom végig a napot, nem merengek azon, hogy vajon hol rontottam el, hol rontottad el, hol ronthattuk el. Nem keresem lélekszakadva a kezed éjjel.
olvass továbbTúl rövid, hogy újra végighallgassam a a megkérdőjelezhető igazságod, amivel már annyiszor megkavartad a fejem. Túl rövid, hogy anyaoroszlánként védjem a szerelmünk romjait, pedig már rég a semmi után nyúlok és nincs mit védeni.
olvass továbbGyakran esünk abba a hibába, hogy amit helyesnek, elfogadhatónak, és biztonságosnak gondolunk, az úgy van jól. Hogy a helyes lépés, ha rossz is, de maradunk az adott helyzetben. Mert sokszor félelmetesnek érzünk egy teljesen új környezetet, szembenézni bizonyos helyzetekkel, megismerkedni új emberekkel, megszokni egy teljesen új életet, és elfelejteni a már megszokottat.
olvass továbbGyakori kérdés ez… Meddig adjunk, meddig érdemes kitartani? A rövid és egyszerű válasz az, hogy ameddig lelkesít a férfi, de tudom, hogy többet szeretnél tudni, úgyhogy nézzük meg alaposabban.
olvass továbbVannak emberek, akik csak egy pillanatra tűnnek fel az életünkben, mégis maradandó nyomot hagynak. Nem mindig értjük, miért jöttek – és még kevésbé, miért mentek el. Egyes találkozások hirtelenek, akár egy villanás: rövid, de vakítóan intenzív. Mások lassan, szinte észrevétlenül válnak szövetségeseinkké, majd egy napon már csak azt vesszük észre, hogy nem lépnek velünk tovább.
olvass továbbA szerelem mindig azt az ígéretet hordozza, hogy örökké fog tartani. Egy kapcsolatot nem kidobunk, hanem megjavítunk. De hol van az a pont, amikor már az elengedés kisebb károkkal jár? Mik azok a jelek amikor jobban oda kell figyelni? Most leírunk nektek 5 erre utaló jelet, ha ezek jelen vannak, akkor nem biztos, hogy tovább kell húznotok a döntést.
olvass továbbEgyszer régen az enyém voltál én pedig a tiéd, nekünk szóltak a dalok és miénk volt az összes szerelmes film. Így éltük idilli életünket kettecskén, mígnem az a döntés született, hogy az út elágazik, csak én tudtam meg későn.
olvass továbbSajnos van, hogy említésre sem méltatnak téged. Pedig nem kell félni tőled. Én is sokszor elgondolkodtam már, hogy mit is mondhatnék neked. Most is rengeteg minden kavarog a fejemben.
olvass továbbMagadhoz ölelsz, mintha egy boxzsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.
olvass továbbAz elengedés sokszor nagyon nehéz folyamat, főleg ha olyan személyt kell elengedned, aki igazán közel állt hozzád. Egy-egy mérgező viszony az egész életedre, a mindennapok aprócseprő ügyeire is rendkívül negatív hatással lehet.
olvass továbbKorunk betegsége a magányosság, amely nem egyenlő az egyedülléttel. Azokat az időket éljük, amikor az ember tömegben is rettentően magányosnak érezheti magát, s nem kell ahhoz egyedül lennie. Ez a jelenség olyan szinteket súrol, hogy elkeseredett szívek kétségbe esve kutatják a szeretetet és a szerelmet.
olvass továbbA teremtés titkos összetevője, sokszor tapasztaltam én is, hogy ez a varázsige tényleg működik. Persze ennek is van apróbetűs része.. ne akard görcsösen, csak tudd, hogy a kívánság útnak indult, menj tovább azzal a bizonyossággal, hogy érkezik, mert már a tied, és akkor jön, amikor itt van az ideje.
olvass továbbA szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek. Így, egyszerűen múlt időben. És ha szerettelek, azt jelenti, hogy valaha számítottál, hogy helyed volt mellettem és figyeltem rád. Ha szerettelek, akkor elengedtelek.
olvass továbbBiztos te is voltál, már felhőtlenül boldog, amikor madarat lehetett volna veled fogatni, amikor azt érezted majd kiugrik a szíved a helyéről, de biztos vagyok benne, megjártad a poklok poklát is. Szerettél…majd gyűlöltél…
olvass tovább