Kulcsszó keresés /


Mindig csak talán

A beismerés és a belátás fájó, de vannak elkerülhetetlen döntések az életben, amiket meg kell hoznunk. Csak és kizárólag azt remélve, hogy később majd megjutalmaz minket az élet. Vagy csak mert egyszerűen így helyes.

olvass tovább

Miért olyan nehéz és fájó elengedni a múltat?

  • 2020. szeptember 24.

Miért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.

olvass tovább

Lecke voltál, nem hiba

Még évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.

olvass tovább

Amikor az utolsó vonat is elmegy

Attól a naptól kezdve, hogy akkor hirtelen megint eltűntél, mint Zrínyi a ködben, egyik napról a másikra, nem törődve, hogy mit okozol ezzel, napokon, heteken át próbáltam rájönni az okára, vajon megint miért? Majd csoda történt.

olvass tovább

Belefáradtál az erőlködésbe? Ideje elengedned

  • 2020. szeptember 07.

Furcsa paradoxon, de igaz. Abban a pillanatban, hogy abbahagyjuk a valami után való sóvárgásunkat, valamilyen különös módon, hirtelen megérkezik az életünkbe. Sokszor évekig küzdünk, és azt gondoljuk, hogy ez a megfelelő megoldás, holott legtöbbször ezzel csak hátráltatjuk magunkat.

olvass tovább

Nem leszek többé B opció

Már kinőttem azt, hogy mindenkinek meg akarjak felelni. Már nem érzem magam a hetedik mennyországban kizárólag attól, mert valaki öt percre rám figyel. Már nem érem be annyival, hogy bekerültem a fontossági sorrend top tízes listájára.

olvass tovább

Az elengedés fontossága

Hajlamos vagyok rágódni múltbeli dolgokon, annak ellenére, hogy tudom, kárt okozok vele magamnak. Ezt tapasztalom a környezetemben élők közül is pár emberen. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha ezeket szimplán elengednénk.

olvass tovább

Későn jössz rá

Tudod a kimondott szónak súlya van. Súlya, ami annyit nyom épp, hogy az elmémbe egye magát, hogy zuhanjon a mélybe, mint egy vasmacska. Ha ezt tudnád, akkor talán csöndben maradtál volna, de te is mindig pont akkor vagy hangos, amikor nem kellene. Ebben legalább hasonlítunk.

olvass tovább

Végső búcsúzás

Ülök a földön, kezemben tartva a fényképedet, a közös fényképeinket, és nem értem magamat. Nézem őket, előjönnek az emlékek, és sír a lelkem. Sír a hiányodtól, sír, hogy miért történt velünk, ami történt, és sír, mert tudja a te szíved már másé.

olvass tovább