Tényleg szükséged van arra az emberre, aki bánt téged?
Ez a kérdés az, amit nekem szegezett egy ember, akire mindig is felnéztem...és abban a pillanatban, szíven ütött a kérdés, és egyben a felismerés is.
olvass továbbEz a kérdés az, amit nekem szegezett egy ember, akire mindig is felnéztem...és abban a pillanatban, szíven ütött a kérdés, és egyben a felismerés is.
olvass továbbMire is vállalkozunk amikor gyógyulás útját választjuk? Hat évig jártam önismereti tanfolyamokra, elolvastam száz meg száz önfejlesztő könyvet, elmentem a hollisztikus gyógyítás irányaiba, az aktuális párjaimmal párterápiába..etc. Azt gondoltam és egyben reméltem, hogy a segítségkéréssel és ahogyan megkezdem a lelkem gyógyítását, közelebb kerülök magamhoz, a múltamhoz, ezáltal javítva a jelen életminőségem.
olvass továbbA párkapcsolati és baráti dinamikák egyik legfájdalmasabb csapdája, amikor olyan emberek elismeréséért küzdünk, akik csak minimális érdeklődést mutatnak irányunkban. Amikor valaki után folyamatosan futunk, valójában egy egyoldalú érzelmi adósságot finanszírozunk, amelynek rendkívül magas ára van: a saját önbecsülésünk.
olvass továbbTudom, elnyűtt már a kifejezés, de tagadhatatlanul örök: az önismeret fejlesztéséhez a legtöbb esetben nélkülözhetetlen az egyedül töltött idő. Korunk kollektív nyomása miatt - hogy mindig, mindenáron kell valaki magunk mellé -, ezt sok ember nem éli meg. Nem töltünk egyedül időt, folyamatosan keressük a lehetőségét annak, hogy valakivel mindig legyünk, beszélgessünk, chateljünk, telefonáljunk.
olvass továbbNem tudok vigasztalhatatlan ragaszkodó lenni. Nem válok olyanná, mint aki nem veszi észre, nem érzékeli, ideje szedelőzködni, örökre hátrahagyni a nem megfelelő embert.
olvass továbbDe könyörögve kérlek, ne úgy törődj magaddal, mint a Garnier, hanem úgy tényleg, istenigazából. Szállj le-ki idegen emberek életéből/ről, mert hidd el, bármennyire is igyekszel, a saját nyomoroddal nem fogod tudni lehúzni őket a szintedre, akárhogy is szeretnéd (nem véletlenül vagy te ott, ők meg némileg feljebb), viszont kifejezetten idegesíted még azokat is, akik már-már Buddhára meditálták magukat.
olvass továbbValahogy úgy van ez, mint a szeretettel, hogy amíg saját magunkat nem tudjuk, addig másoktól is hiába várjuk, hogy megtegyék. Ez azért nagyon fontos, mert segít abban, hogy sose becsüljük alá magunkat, ne legyünk túlságosan megalkuvók, illetve, hogy megóvjuk saját magunkat a csalódásoktól.
olvass továbbEgy kislány számára a nőiesség első közvetítője az édesanyja. Ha az anya szereti, elfogadja önmagát, és kiteljesedik női szerepeiben, akkor ezt az önszeretetet képes átadni a lányának, és bátran, egészséges önbizalommal telve együtt néznek farkasszemet a nőiességgel. A lány tiszteli a női szerepét megélő, önelfogadó anyát, és az ő tiszteletével, képes majd tisztelni az önmagában élő nőt is.
olvass továbbHa már meguntad, hogy folyton ugyanabba a csapdába ess és ugyanazokat a hibákat kövesd el, akkor arra is rá fogsz jönni, hogy bizony neked sem ártana változtatnod néhány dolgon. És akkor történik meg az igazi előrelépés.
olvass továbbAz első és legfontosabb: Hagyd figyelmeden kívül más ember/idegen „tanácsait! Veled is biztos előfordult, hogy belenéztél a tükörbe a tegnap vásárolt dögös ruhádban, és tetszett, amit láttál. Később, valaki azt mondta neked, hogy ez most nem a te színed, és hogy annyira nem is divatos már ez a fazon. Mi történik ilyenkor benned?
olvass továbbAranyfüstben, hamis pénzért játszunk, - írja Márai Sándor- mert talán fogalmunk sincs, hogy tele van a zsebünk színarannyal. Miért nem vagyunk tisztában az értékeinkkel? Miért herdáljuk el azokat aprópénzért, és tesszük magunkat hiába-emberekké, akik mindig csalódnak, mert hiába intelligensek, hiába szépek, hiába odaadók?
olvass továbbNem tudom a pontos választ a címben feltett kérdésre, mármint azt igazából, hogy mikor kezdtem el másokra hallgatni a saját hangom helyett. Talán az se igazán segített, hogy másoknak jobban elhittem, hogy mi nem vagyok, mint magamnak azt, hogy egyébként mi igen. Neked is ismerős ez?
olvass továbbElég sok hátulütője van annak, ha nem szeretjük eléggé magunkat. Most nézzük csak egy cikkelyét ennek a helyzetnek: a kapcsolatunkat azzal, akit szeretünk. Ha az önbizalomhiányunkból építkezve kétnaponta feszülünk a másiknak, hogy van-e valakije rajtunk kívül, akkor a köztünk lévő kapcsolódás is megsínyli a dolgot.
olvass továbbAz élet sajnos nem mindig könnyű. Előfordul, hogy sokszor kell megtapasztalnod a magányt, a káoszt, a kudarcot, a rossz kapcsolatokat ahhoz, hogy utána meg tudj nyílni, értékelni és becsülni tudd saját magad és azt amid van. A sikert és a szerelmet egyaránt.
olvass továbbPersze értem, hogy a cél a jobb élet, a jobb önmagam megvalósítása. Ez így rendben is van. Isten ments, hogy egy értelmetlen életet éljünk, gubbasztva a saját sötétségünkben. De hát olyan sok minden van, ami olykor elbizonytalanított.
olvass továbbA mai generációtól eltekintve a legtöbb nő számára lassan fullasztóvá válik a tökéletességre való törekvés. Ehhez persze nem segít hozzá a közösségi média, ahonnan ránk omlik a tökéletesség kultusza egy olyan hamis kép alatt, amely nagy valószínűséggel sosem volt még csak köszönö viszonyban sem a valósággal.
olvass továbbAz önbizalom nem egy hangos kiáltás vagy egy állandóan viselt, tökéletes maszk, hanem egy halk, stabil belső bizonyosság. Ez itt a lényeg! Sokszor tévesen azt hisszük, hogy a magabiztosság a hibátlansággal egyenlő, pedig a valódi, egészséges önbecsülés éppen ott kezdődik, ahol megtanuljuk elfogadni saját esendőségünket. Ez egy lassú, mélyreható folyamat, amely során a külvilág tükrei helyett elkezdünk a saját belső iránytűnkre hagyatkozni.
olvass továbbAzok a mérgező gondolatok, melyek az életünkkel vagy önmagunkkal kapcsolatban születnek a fejünkben, sokszor nagyon is tévútra visznek minket. Éppen ezért fontos, hogy elkezdjük fejleszteni a saját gondolkodásmódunkat, ha egy egészségesebb és kiteljesedettebb életre vágyunk. Hatalmunkban áll megváltoztatni a rossz gondolatainkat, és ezzel az egész életünket is.
olvass továbbAz önszeretet nem egyenlő az önzőséggel. Ahogy jönnek a hideg, sötétebb napok, jobban érezhetjük az igényét annak, hogy bevackoljuk magunkat, többet törődjünk önmagunkkal. Ellenben, a lelki egyensúlyunk megőrzése érdekében, nem csak az őszi-téli időszakban kell jobban figyelnünk magunkra. Mindennap tehetünk azért, hogy a magunkra fordított figyelmet, önszeretetet, évszaktól függetlenül tápláljuk.
olvass továbbMennyi ágyban forgolódó éjszaka és lenyelt könnycsepp árán érjük el azt, hogy szeressük és elfogadjuk önmagunkat? Hány olyan csalódásnak és kemény arcon csapásnak kell még megtörténnie, hogy belássuk, nem felelhetünk meg mindenkinek?
olvass tovább