Mitől nő a nő?
Egy, de igen kényes kérdésem lenne! Mitől nő a nő? Örök téma, mint a létünk s az összes más téma is, mert az igazság az úgy is tőlünk független. Most úgy tűnik, hogy akkor nő a nő, ha:
olvass továbbEgy, de igen kényes kérdésem lenne! Mitől nő a nő? Örök téma, mint a létünk s az összes más téma is, mert az igazság az úgy is tőlünk független. Most úgy tűnik, hogy akkor nő a nő, ha:
olvass továbbRájövünk majd egyszer, hogy az életben nincs kevésbé fontos. Amikor valami közel kerül hozzánk anélkül, hogy számítanánk rá kérdezés nélkül válik azzá. Nem lesz semmi ami megkérdőjelezné, mert a nap végén az számít, hogy ki az akiben igazán önfeledten otthon lehetünk a hétköznapokon is, amiben vannak feladataink. Akivel önmagunk lehetünk anélkül, hogy szerepet kelljen játszanunk.
olvass továbbSzeretném leszögezni, természetesen tudom, hogy vannak kivételek, és tisztelet a kivételnek, illetve azzal is tisztában vagyok, hogy mi nők sem vagyunk tökéletesek, és igen mi is rendelkezünk némi önző, és egoista hajlammal, de, ha tetszik, ha nem, a férfiak, sajnos, ők még mindig ezerszer önzőbbek, és egoistábbak, és sajnos vannak, akik ezt tudják magukról, de nem hajlandóak tenni ellene... épp ezért ne is csodálkozzanak, hogy miért hagyják el őket a nők…
olvass továbbHa ezt olvasod, ideje felkaparnod magad a földről és szembeszállni a félelmeiddel. Emlékezned arra, hogy ki is vagy valójában. Szállj harcba magaddal és vívd meg a csatát.
olvass továbbNem a kommunikáció hiánya. Nem a pénz, és nem a szex. A csendes, lábujjhegyen lopakodó kapcsolatgyilkost úgy hívják: elvárások. Folytonos boldogtalanságot, kényelmetlen hiányérzetet, és tartós frusztrációt hív életre. A boldogtalan, örök, hisztiző, toporzékoló gyerekkorra ítélt szerelmek soha nem képesek felnőni, szárba szökkenni, nem képesek életerős, daliás, büszke érzéssé válni, mert mohón és kétségbeesetten, mindig hiányolni fogjuk benne az elvárt dolgokat.
olvass továbbKönnyű, ha odafigyelsz, ha nem csak a felszínt látod, hanem a mélyben húzódó parányi részleteket, amikhez talán csak akkor jutsz hozzá, ha csákánnyal indulsz neki a lelkem kibogozásának.
olvass tovább...de egyáltalán nem úgy gondoljuk, hanem lehet, hogy épp az ellenkezője fogalmazódik meg a fejünkben. Tehát vigyázz! Jobb a dolgok mögé nézni. Mi szóltunk!
olvass továbbÖsszefutottam egy régi ismerősömmel. Úgy tíz évvel is idősebb nálam, még kislány voltam, mikor megismertem. Olyan nagy volt a szememben és mindig céltudatos, okos nő. Tökéletesen mutatott minden nap, művelt volt már akkor is és én felnéztem rá.
olvass továbbAnnyiszor halljuk azt, hogy „Ne legyenek elvárásaid!” vagy azt, hogy „Túl nagyok az elvárásaid!” De tulajdonképpen hogy is van ez az elvárás dolog?
olvass továbbAz életünk nagy részét felesleges és lényegében önmagunk és mások számára is ártalmas dolgokkal töltjük. Sok éve már, hogy ezt megláttam és szembeszállva a társadalmi renddel, másikfajta életet választottam. Olyat, amely igyekszik a felesleges dolgoknak nem energiát adni, mert nem éri meg olyan dolgokon kattogni és erőt veszíteni, amelyeknek az igazi élet szempontjából semmi jelentősége.
olvass továbbA szeretetet pici korunktól szívjuk magunkba a külvilágból. Kicsiként még tisztán és romlatlanul fordulunk a világ felé. Aztán ahogy öregszünk, és fejlődünk szociálisan, úgy változik a szeretet fogalma számunkra.
olvass továbbGenerációs különbségek? Talán ezt is lehetne mondani, de sajnos az igazság az, hogy nem korfüggő az, hogy valaki mennyire gerinces, vagy sem. A mai, modernkori társadalom ki kell mondjuk, sajnos eljutott oda, ahol semmit, de szó szerint semmit nem számít a korrektség, és a tisztelet.
olvass továbbVan egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk. Anyák, nagyanyák, lányok és asszonyok, szeretők, egyedülállók, szőkék, barnák, feketék, vörösek. Egymásért vagyunk felelősek. Mert egymás testvérei vagyunk és összeköt minket egy finom szál, a múltunkban, a jelenünkben és a jövőnkben.
olvass továbbKérdeztem tőle, de választ sosem kaptam. Idővel rájöttem, hogy nem azért mert nem akart rá válaszolni, csupán Ő nem tudja milyen feladni.
olvass továbbSzinte holtbiztos meggyőződésem, hogy ezekben a napokban a jelenlegi helyzeten jár minden egyes ember agya. Nem szoktam politizálni, sem észt osztani, vagy előadást tartani arról, hogyan is kéne tennünk, vagy éreznünk bizonyos szituációkban.
olvass továbbNekünk nőknek mindig haptákban kell állnunk, szinte társadalmi elvárás ez már manapság. Akkor is, ha legszívesebben csak órákig feküdnénk a kanapén, egy könnyed vígjátékot nézve. Mégis, mi van velünk? Azzal, ami MI vagyunk valójában?
olvass továbbEgyszer majd jön valaki, aki úgy fog szeretni ahogy vagy. Aki nem akar megváltoztatni téged, hanem támogat abban, hogy maradj mindig önmagad. Aki tisztelni fogja a különbözőségeiteket. Egyszer jönni fog valaki, aki szívesen hallgat téged és nem gondolja fecsegésnek azt.
olvass továbbLétezik- e egyetlen, igaz szerelem? Netán olyan, mint egy ritka, színes lepkepéldány, amelyet hálóval próbálunk kétségbeesetten befogni, és ha elmulasztottuk, be kell érnünk a szürke, semmitmondó változattal?
olvass továbbMi, vagyis inkább általában minden ember, itt illik megtisztelni a kivételeket, eszméletlenül megkajál mindent, ami tökéletes. Meg sem fordul a fejekben, hogy amit tökéletesnek látunk, az soha nem az. A tökély utáni ácsingózás a lehető legtermészetellenesebb dolog a világon.
olvass továbbAz egyszerű dolgok valójában mindig a hazugsággal válnak bonyolulttá. A tiszta energiákra rápakolunk egy jó vastag, koszos réteget és ott elszabadulnak a démonok. Pedig igazából semmi sem bonyolult. A hazugságok teszik bonyolulttá. Ezek azok, amelyek szétcsapják az életünket, annak fontos elemeit. Legyenek azok a kapcsolataink, vagy más életterület.
olvass tovább