Miért engedjük el olyan nehezen a múltat? Miért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.
Káros az egészségre
A múltban történtek jó és rossz dolgok egyaránt, viszont az ember valamiért hajlamos a negatív dolgokon stresszelni, ahelyett hogy hagyná, hogy a szép emlékek motiválják. Ezen a szemléleten viszont változtatni kell, ha valaki a felejtés útjára kíván lépni. A múltbéli nehézségek, leégések, kudarcok, az a sok-sok felgyülemlett indulat rendkívül káros az egészségre, krónikus stresszhez, szorongáshoz, álmatlansághoz, depresszióhoz vezethet, sőt, az anorexia vagy éppen az elhízás egyik legfőbb forrása i is lehetnek.
Kihagyunk miatta csodálatos lehetőségeket
A múlt emlékeihez való ragaszkodás sajnos segít a saját komfortzónánkban maradni, pedig abból kilépve kezdődnek az igazi csodák és lehetőségek. Ha valaki sosem lép előre a munkájában, mert fél elköltözni, vagy nem mer kilépni egy évek óta tartó rémes kapcsolatból, az sajnos hatalmas lehetőségekről csúszhat le, amik talán sosem térnek vissza.
Nem kell mindent megváltoztatni
„Bárcsak visszamehetnék az időben, és megváltoztathatnám a múltam” – hallottam már sok embertől, és ha lenne rá lehetőség, én is megtenném. Viszont semmi sem garantálja, hogyha visszamennénk az időben, akkor ne követnénk el újra ugyanazokat a hibákat – de vajon tényleg hiba egy olyan cselekedet, ami mindenképpen bekövetkezett volna? Én hiszek abban, hogy vannak bizonyos dolgok, amik egyszerűen nem történhettek volna másként. Ennek fényében azt vallom, hogy a hibák fejlesztenek, mert tanulni lehet belőlük, és talán nem követjük el őket sokadjára is.
Tönkremehetnek a kapcsolatok
Ha valakinek abból áll az élete, hogy a szüleit, a testvérét, vagy az exeit okolja mindenért, az valószínűleg képtelen egymaga vállalni a felelősséget a tetteiért. Bele kell törődni, hogy akárhogyan is történt, ezek a dolgok már elmúltak, és tudatosan kell élni a további életünket úgy, hogy a régi rossz dolgok ne legyenek befolyással a jelenünkre. Tudni kell megbocsátani, mert azáltal hatalmas kő gördülhet le az ember mellkasáról, ami által már képes elengedni a másikat. Ám, ha ez egyedül nem megy, szakember segítségét sem ciki kérni, hiszen nekik az a hivatásuk, hogy segítsenek megbirkózni az ilyesfajta problémákkal is.
Egyszerűen csak vesztegeted az életed
Steve Jobs egyszer azt mondta:
„Élj úgy minden egyes nap, mintha az lenne az utolsó, egyszer majd minden bizonnyal igazad lesz.”
És tökéletesen igaza volt, mivel senki sem tudhatja pontosan, mikor szakad vége az életének. Mint ahogy azt sem, mit hoz a holnap, és ha ma még minden borongósnak, kilátástalannak tűnik, a holnap új lehetőségeket tartogathat. Minden egyes tettünknél érdemes mérlegelni, hogy miért tegyük, vagy miért ne tegyük meg? Mi a legrosszabb, ami történhet? És persze, mit nyerhetünk, ha legyőzzük a saját korlátainkat. Meg kell próbálnunk teljes életet élni, mert amikor már lemegy a függöny, akkor késő lesz, és nagyon fogjuk bánni, hogy nem éltünk az élet adta lehetőségekkel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez