Elengedtelek, mert nem érdemeltél meg
Elvágtam minden szálat tőled, de nem holmi bosszú miatt, hogy te is megtapasztald, milyen szenvedni, egyszerűen csak kitöröltelek az életemből, mert nem érdemeltél meg.
olvass továbbElvágtam minden szálat tőled, de nem holmi bosszú miatt, hogy te is megtapasztald, milyen szenvedni, egyszerűen csak kitöröltelek az életemből, mert nem érdemeltél meg.
olvass továbbTudom, hogy ezt a legnehezebb megtenni, talán úgy is érzed, hogy nem fog sikerülni sohasem. Kapaszkodnál belé, legszívesebben örökre magadhoz láncolnád. Mert kell neked! Van benne valami, ami másban nincs ott, ami másban nincs meg. Úgy érzed, ha őt elveszíted, akkor ez a rejtélyes valami is elveszik örökre.
olvass továbbKedvesnek lenni. Ez egy alapvető dolognak kellene, hogy legyen. A kedvesség ugyanis felszabadít és összekapcsol másokkal. Az élet néha kegyetlen, és sokszor nem azt kapjuk másoktól, amit remélünk. Ezért néha magunknak kell törekednünk a lezárásra és a megbocsátásra, a belső lelki békénk érdekében. Függetlenül attól, hogy a másik fél megadja-e nekünk ezt vagy sem.
olvass továbbMindannyiunk életében akadnak olyan múltbeli események, pillanatok melyektől nehezen válunk meg - vagy azért mert annyira szép emlékeket idéznek elő, vagy pedig túl fájdalmasak és valamiért újra és újra lejátsszuk magunkban ezeket az eseményeket.
olvass továbbSajnos van, hogy említésre sem méltatnak téged. Pedig nem kell félni tőled. Én is sokszor elgondolkodtam már, hogy mit is mondhatnék neked. Most is rengeteg minden kavarog a fejemben.
olvass továbbEgyszer régen az enyém voltál én pedig a tiéd, nekünk szóltak a dalok és miénk volt az összes szerelmes film. Így éltük idilli életünket kettecskén, mígnem az a döntés született, hogy az út elágazik, csak én tudtam meg későn.
olvass továbbA mai napot csak akkor kapod meg teljes egészében, ha elengeded a tegnapot. Amikor egy ember ragaszkodik egy helyzethez, egy állapothoz, egy személyhez vagy egy tárgyhoz, hidd el, hogy oka van rá. Nyomós oka. Valamiért úgy érzi, hogy segíti az ő túlélését. Ez még egy betegség esetében is így van. Nem vicc, a betegségnek is vannak előnyei. Foglalkoznak velünk, ápolnak minket, kevésbé kell konfrontálódni a környezettel és bizony kisebb mértékben kell felelősséget vállalni saját magunkért.
olvass továbbÚgy pillantok napjában többször a kijelzőre, mintha azt hinném elromlott volna, és csak azért nem jelez. Néha már csak nevetek azon, hogyan kínzom magam, csak mert sokat jelentesz nekem. Meddig lehet várni, úgy, hogy nem csapom be magamat? És mit jelent valakit jól várni, önfeladás nélkül? Szükséges-e várni, ha valami most nincs, ahelyett, hogy léteznénk abban, ami van?
olvass továbbA szívem kettétört, darabjai árván hevertek a poros földön, egy erdőbéli elhagyatott ház valamely lerobbant szobájában. Ez körülbelül a pontos leírása annak, amit tettél velem.
olvass továbbBiztos te is voltál, már felhőtlenül boldog, amikor madarat lehetett volna veled fogatni, amikor azt érezted majd kiugrik a szíved a helyéről, de biztos vagyok benne, megjártad a poklok poklát is. Szerettél…majd gyűlöltél…
olvass továbbAzt ünnepelem, hogy minden pillanatot áttáncoltam, lépésről-lépésre, megtisztelve azzal, hogy örök, mert beleégett a szívembe. Ezért nem ünneplem az elmúlást és nem értékelem. Csak élem. Nincs mit lezárnom, mert minden mit hozott az idő, bennem marad, elvehetetlenül. Minden érintés, minden hang, illat, minden rezdülés. Nincs mit átgondolnom, mert átgondolom, megélem minden pillanatom.
olvass továbbTalán az egyik legnehezebb dolog a világon elfogadni azt a tényt, ha nem vagyunk elég jók valakinek. Ez nem jelenti azt, hogy egyébként nem vagyunk elég szépek, intelligensek, ambiciózusak, figyelmesek és odaadóak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a szeretetünket nem a megfelelő embernek szeretnénk adni. Ilyenkor általában magunkat okoljuk, pedig elegendő lenne kívülről vizsgálni a helyzetet, és észrevenni, hogy a szeretett személy nem illik hozzánk.
olvass továbbTalán veled is megtörtént már, hogy körülötted már mindenki komoly párkapcsolatban élt, esetleg már az eljegyzés is megvolt, vagy már a házasságon is túl voltak. Te meg csak ültél a szobádban egyedül, azon gondolkozva, mit is értél el idáig, mi is a legnagyobb célod.
olvass továbbIgen ám, de a lezárás okán, a veszteség és a hiány, -akaratod ellenére- időnként annyira leköti a figyelmi egységeidet, hogy éppen a gyógyulásra nem marad energia.
olvass továbbA szakítás nagyon nehéz dolog, bármiért is történik. Amikor a párkapcsolat mellett döntünk, vállaljuk, hogy a másik felé elszámolással tartozunk, hiszen az életünk része lesz. Nincs ez másképpen akkor sem, ha vége van a kapcsolatnak. Annyival mindenképpen tartozunk a párunknak, hogy a legkíméletesebben engedjük el a kezét
olvass továbbUtólag mindig okosabbak vagyunk. Főleg, akkor, ha nem csak egy csalódáson esünk át életünk során, hanem több akadályt is az utunkba gördített az élet. De vajon ki, mivel vigasztalná fiatalabb énjét így évekkel később?
olvass továbbAlapvetően azt hiszem, szent mindegyik, még a legrosszabb is. Szent, mert végtelen tanítást hordoz, életről, halálról és rólunk. Ha úgy élsz, hogy mindentől kapsz, megérted ezt a fajta szentséget. A halál szentségét is.
olvass továbbAzt tedd és mondd, amit a szíved diktál. Tégy meg mindent, hogy amire a szíved vágyik, valósággá váljon. Szerinted miért érzed azt, amit érzel? Mert ha képes vagy megálmodni, valóra is válthatod. A vágy nem véletlenül születik benned. A szíved szava, ahol a lelked lakik. Igen. Lehet, hagyod magad ész érvekkel „jobb” belátásra bírni, ezerféle módon meg is magyarázod tán magadnak is, mi, miért nem lehetséges, mégsem vagy jól. Na, ne már, tudom, hogy így van! Légy önmagad! Hallod sokszor. Jó, de könyörgöm, valaki mondja már el, hogyan tegyem?
olvass továbbA teremtés titkos összetevője, sokszor tapasztaltam én is, hogy ez a varázsige tényleg működik. Persze ennek is van apróbetűs része.. ne akard görcsösen, csak tudd, hogy a kívánság útnak indult, menj tovább azzal a bizonyossággal, hogy érkezik, mert már a tied, és akkor jön, amikor itt van az ideje.
olvass továbbA szakítás fájó, mardosó érzése mindenkit gyötört már. Az emlékekbe feledkezel néha kevesebb, néha több időre. Sokat sírsz, erre mindig megvan az ok, hiszen a belső szomorúság uralkodik rajtad. A hiánya elviselhetetlen, de te is tudod, hogy tovább kell lépned, ennyivel tartozol magadnak, hogy el tudd kezdeni a folyamatot.
olvass tovább