Miért is emeltem ki, hogy magyaroknak? Mivel hazánk alacsonyabban fekszik, mint ahol síelünk, illetve a legtöbben az íróasztal mellől felkelve indulnak neki a hegyeknek, ezért máshogy kell felkészülni a síelésre, és máshogy kell tanulni ezt a sportot. Ellenben az alpesi országokban már a kisbabák is a hóban játszanak és fel sem merül bennük, hogy télen ne síelnének, és ne iratkoznának be egy síklubba.

Nekünk sokkal komolyabban kell felkészülnünk, mind fizikailag, mind szellemileg. A magaslati terhelés mindenképpen igénybe veszi szervezetünket. Leginkább a keringési rendszerünket, mert a magasság növekedésével csökken a levegő oxigéntartalma, ezért a vérünkben található adrenalinnak alkalmazkodnia kell, hogy több oxigénmolekulát tudjon megkötni. Röviden ez azt jelenti, hogy hamarabb fogunk elfáradni, míg nem akklimatizálódunk a megváltozott körülményekhez. Nem mindenki készül fel, edzi magát, így síelés előtt minden nap kemény bemelegítést kell tartani, hogy csökkentsük a sérülésveszélyt. Ez fárasztó, de napról napra könnyebbnek érezzük. Nem szabad elfelejteni, hogy „hideg” izomzattal, izületekkel és a keringés megfelelő állapotba hozása nélkül nő a balesetveszély. Síeléshez nagyon sok izmot használunk, de mi, akik a mindennapi robotból szabadulva akarunk egy kicsit kikapcsolódni, berozsdásodhatunk. Márpedig, nem azért kötjük az utasbiztosítást, hogy feltétlen használjuk is azt. Nem szabad rögtön nekiindulni a legnehezebb pályának. Tanácsos |besíelni| magunkat, lehetőség szerint oktatóval, hogy az apróbb hibákon lehessen javítani. Kezdőknek érdemes egész hetes oktatásra beiratkozniuk, de még a jobb síelőkre is ráfér a hibajavítás. Ez naponta csak pár órát vesz igénybe. Sokkal biztonságosabban és szebben fog síelni az, aki oktató segítségét veszi igénybe. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek élete végéig oktatóval kell síelni, ám érdekes, hogy éppen a jó síelők azok, akik mindig keresik a lehetőséget, hogy továbbfejlődhessenek. Amikor megérkezünk néhány száz kilométeres út után, szellemileg is fáradtak vagyunk, A pályákon sok mindenre kell figyelni; bonyolult pályarendszerek, síliftek kavalkádja, táblák, ratrakok, embertársaink, akik össze-vissza közlekednek. Érdemes az adott terepről sítérképet beszerezni, és már síelés előtt áttanulmányozni, hogy ne a pályán kelljen stresszelni magunkat azzal, hogy nemsokára zárnak a liftek és nem tudjuk, hogy a hegy melyik oldalán is hagytuk a kocsinkat, vagy hol vár ránk a busz. Tanácsos tájékozódni a liftek nyitvatartásáról illetve kijelölni egy találkozási pontot, ahol megvárhatjuk egymást. Mindezzel az előkészülettel csökkenteni lehet szellemi leterheltségünket. Jellemző hiba, hogy egyesek ki akarják használni a liftbérletet az utolsó percig. Ez szintén forrása lehet a sérüléseknek. Megérkezést követően, aznap már nem tanácsos síelni, ugyanis az utazás is kivesz az emberből. Inkább lazítsunk egy kicsit, ismerkedjünk a környezettel. A hét közepére pihenőnapot kell beiktatni, ami azt jelenti, hogy hamarabb abbahagyjuk a síelést. Nem 5 perccel, hanem 1-2 órával. Tartsunk minden nap 1 órás ebédszünetet! Utolsó nap már ne vagánykodjunk, ha addig megúsztuk a balesetet, akkor vigyázzunk, hogy már ne is történhessen velünk semmi komolyabb. Lehetőleg utolsó nap is hamarabb fejezzük be a síelést. Fontos! Pihenni, kikapcsolódni megyünk ki a sípályára. Aki túl sokat akar egyszerre, azzal könnyen történhet baleset.

:

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!