Így szabotálja a szerelmi életed, ha jókislány vagy
Őszintén szólva már kicsit unalmas, hogy újra és újra ugyanabba a hibába esem. A kedvesség az erényeink közé sorolandó, de mi van akkor, ha túlzásba visszük a dolgot?
Nem igazán vagyok az a típusú nő, akit túlzottan könnyedén lehet kontrollálni, nem bólogatok úgy, mint az autóablakba kitett kutya, de vannak helyzetek, amikben sajnos nem mindig tudok határozottan nemet mondani.
Például több olyan helyzet is volt, hogy randizni hívtak, de nekem semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy közelebbről megismerjem az illetőt. Végül nem mentem el, mert már attól nyomást éreztem a mellkasomon, hogy belegondoltam: több órát kellene úgy töltenem valakinek a társaságbában, hogy minden porcikám tiltakozik ellene, de napokig kínoztam magam azzal, hogy miért vagyok ilyen szemét, és csak nagy nehezen tudtam valami kamu kifogással elütni a dolgot. Pedig, ha nem akarunk valamit egész egyszerűen meg kell tanulnunk kimondani, hogy „köszönöm, nem”.
Itt jön képbe a mentegetőzés, a „bocsánat, de nem”. Lassan én is rá fogok jönni, hogy egyszerűen nem kell bocsánatot kérni azért, amiért nem akarom, hogy valaki rám másszon, hozzám érjen, megcsókoljon, nem kell bocsánatot kérni azért, mert én valamit másképp látok, gondolok.
Sajnos a jókislány énem ilyenkor tiltakozva üti fel a fejét, hogy „ugyan, adj már egy esélyt szegény fiúnak”, vagy „ne legyél ilyen nyers, legyél jobb ember”.
Azonban őt ilyenkor el kell csitítani, mert rengeteg olyan szituációba tud keverni az, ha túlzottan kedves vagy, amiből később sokkal nehezebb kimászni.
Nem gondolom magam szolgalelkűnek, legalábbis újabban nem, de régebben sajnos, ha sportág lett volna, valószínűleg felkerültem volna a képzeletbeli dobogóra.
A jókislányság ebben az esetben kicsit árnyaltabb, itt nem arra gondolok, hogy garbóban járok/jártam és rá sem néztem az alkoholra, vagy a férfiakra, hanem pont arra, hogy többször mondatam igent bizonyos dolgokra, mint amennyiszer valóban igent mondtam volna.
De ezzel nem vagyok egyedül.
„Ez olyan gyakori, hogy szinte klisének minősül.”- ecseteli Joy Davidson pszichológus és párkapcsolati szakértő. „Ami igazán elszomorít engem, hogy ennyi év alatt, ahogy a nők erőt és függetlenséget nyertek, sokuk még mindig megrekedt a jókislány szindrómában.”
És hogy ilyenkor mit kell tenned?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez