Hogyan fegyelmezzük a gyermeket?

Szülőnek lenni csodálatos kiváltság, de egyben óriási felelősség is! A pozitív fegyelmezés segíthet a kihívások leküzdésében.

Egy kutatatás szerint a gyerekek "alapfelszereltségben" tartalmazzák a kapcsolatokhoz való kötődést, és azok a gyerekek, akik kötődnek a környezetükhöz, családjukhoz, és iskolájukhoz, kevésbé hajlamosak a rossz viselkedésre. Dr. Jane Nelsen a következőkben így határozta meg a „hatékony fegyelmezés kritériumait:

1. segít a gyerekeknek, hogy kötődést érezzenek (hovatartozás és fontosság)

2. kölcsönösen tiszteletteljes és bátorító (kedves és határozott egyszerre)

3. hosszú távon hatékony (figyelembe veszi, mit gondol, érez, tanul és mit hisz el a gyermek magáról és a világról, és mit tesz a jövőben a túlélés vagy a gyarapodás érdekében)

4. fontos közösségi és életvezetési készségeket tanít (tisztelet, másokkal való törődés, problémamegoldás, együttműködési készség, szerepvállalás a családban, az iskolában vagy a nagyobb közösségben)

Mivel minden szülő rémálma, ha gyermekére rásütik a „rossz gyermek” bélyeget, így nem véletlen, hogy a szülői feladatok egyik legnehezebbike, egyszersmind legfontosabbja is a megfelelő fegyelmezés. Az fegyelmezés persze legyen észrevétlen, de tegyük észrevehetővé rosszalkodó gyermekünknek, hogy ha valóban rosszat csinált. Ilyenkor az a lényeg, hogy értessük is meg vele, miért vagyunk elégedetlenek. Íme, néhány fegyelmezési tanács:

1., Segít, ha jó előre eldöntjük, hogy miben vagyunk hajlandók engedni, és miben nem. (A gyermek biztonságával kapcsolatban például nincs helye alkunak.) Miután ezt eldöntöttük, már könnyebb világos szabályokat és büntetéseket megfogalmazni, majd azokat határozottan és következetesen képviselni.

2., Fogjuk meg kisgyermekünk kezét, és világosan magyarázzuk el neki, miért nem szabad például több csokit ennie. Fogalmazzunk egyértelműen, világosan, és legyünk határozottak.

3., Az általunk rosszaságnak vélt állapotok leggyakoribb oka, hogy nem figyelünk eléggé a gyerekre. Ha mi nem figyelünk oda a kérdésire, akkor nem csodálkozzunk, ha ingerülté válik. Ha a gyermek reménytelenül szeretné megmutatni valamit, de mi tovább beszélgetünk, a kicsi sírni kezd, ingerültté válik. Ekkor mi magunk okoztuk a problémát, hiszen egy kis odafigyeléssel megelőzhettük volna a konfliktust.

4., Az ingerlékeny, morcos, sértődős gyerekek megnyugtatására gyakran tanácsolják a szakemberek, hogy hisztinél hagyjuk magukra, engedjük megnyugodni őket.

5. Amint sikerült lecsillapítani, üljünk le vele, és beszéljük meg az esetet. Magyarázzuk el neki, hogy miért tettük, amit tettünk. Haim Ginott azt javasolja, hogy a szülő már négyéves kortól hárítson némi felelősséget a kisgyerekre: „Haragszom, amikor így viselkedsz. De nem szeretek haragudni rád. Szerinted miben segítsek, mit csináljunk, hogy ne viselkedj így, és ne legyek újra mérges rád?”

6. Ismétlődő probléma esetén igyekezzünk rájönni, milyen ok húzódik meg a gyerek viselkedése mögött. Gondolkozzunk el azon, hogy vajon ezzel a viselkedéssel mit akar velünk közölni a gyerek? Ha a gyerekkel együtt értelmezzük tettének mozgatórugóját, az sokkal hatékonyabb lehet, mint más fegyelmezési módszerek.

7., Ha túl vagyunk a megbeszélésen, valamilyen pozitív kijelentéssel teremtsünk békét: „az ugye milyen jó, hogy ezt tisztáztuk, most megint jóban lehetünk”, vagy „a nem szeretek haragudni rád” kijelentések általában hatásosak.

8., Ha a gyermekünk olyasmit követett el, amit maga is helyre tud tenni, akkor kapjon rá lehetőséget: ne kiabáljunk vele, hanem inkább nyugodt hangon, az idegesség és feszültség legkisebb jele nélkül beszéljük át, mire kellett volna vigyáznia, és mit kell legközelebb elkerülnie.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!