Nem lehetek veled, és ez a legkevésbé szomorú felismerés, amire juthattam. Mondhatni a legszerencsésebb, mert már az elején tudom. Tudom, hogy nem leszünk jók egymásnak, hogy értelmetlen szétszednünk egymást. Miért bántanálak, ha egyszer szeretlek?

Erre jó mindaz, hogy tudjuk, mit keresünk. Hogy nem csak sodródunk az árral, nem csak megélünk ezt meg azt, de közben mindegy, hogy mi is van velünk. Mert nekünk nagyon nem mindegy. Nem mindegy, hogy tényleg velem tudsz-e tartani, és én veled, hogy építjük-e egymást, hogy jót teszünk-e egymással - hogy tényleg erre vágyunk-e. 

Jó érzés ezt az elején tudni, jó érzés ezt még tét nélkül kimondani: hogy úgy érzem, ez nem teljesen jó ötlet. És megtehetem, te pedig megérted. Mert tökéletes vagy, de valószínűleg nem nekem. Ettől te sem, és én sem lettem kevesebb.

Nem látom értelmét megpróbálni, és megvárni, míg felőröl mindkettőnket. Persze gondolhatnánk azt is, hogy éljünk, amíg lehet. Mert valamire tényleg elég ez, valamire tényleg jó lehet.  A kérdés viszont az, hogy hajlandóak vagyunk-e azután, hogy elmúlt, egymás nélkül élni. Mert ez az az ár, amit fizetni kell.
Lehetnék szomorú, de boldog vagyok. Örülök, amiért nem fogod magad azon törni, hogy megfelelj nekem. Amiért nem tudok majd csalódást okozni neked, amiért foghatom majd a kezed. Nem veszekszünk olyan dolgokon, amikben mindkettőnknek igaza van. Nem megyünk fejjel a falnak, csak azért, hogy működjön. Nem adjuk fel az álmaink, mert a másiké túl nagy, ráadásul összeegyezhetetlen. Nem elégszünk meg olyannal, ami egyszerűen kevés nekünk.
Már nem elég szimplán az, hogy szeretet van – összetartozás, csapat, szikra. Fontos az is, hogy merre tovább, és hogy azon az úton, amerre majd megyünk, hogyan vihetjük magunkkal a másikat. Ha vihetjük egyáltalán.

Így is meg tudom mutatni neked azt, amit szeretnék. Elvihetlek oda, elmesélhetem azt, és megtaníthatom neked mindazt, amit már tudok. Osztozhatok veled az értékeimen, élményeimen, aztán lehetsz te a soros. Maradhatsz, amíg lehet. Így is látom az értékeidet, és így is tudom nagyon jól, hogy ki vagy. Így is látlak téged.

Szeretem azt, aki vagy. Emiatt eszem ágában sincs megváltoztatni téged. Örülök, amiért nem lehetsz velem, mert majd leszel mással. Olyannal, aki mellé pont odaillessz. Akinek te leszel az az egy, aki méltó lesz hozzád. Örülök, amiért hozzám tettél ezzel is. Amiért én is tudtam hozzád. Amiért eljutottunk idáig.
Nem kérdés, hogy ettől még kicsit nehéz megbékélni, kicsit nehéz elfogadni. De túléltünk mi már sok mindent, ettől sem ijedek meg. Van az úgy tudod, hogy valaki valami másért van az életedben. Mondjuk egy olyan dolog miatt, amit még nem vagy képes látni, de ezt azért mégiscsak érzed. Érzed, és talán ennyi pont elég. Többet nem is kell tudni ahhoz, hogy reménnyel tudj a jövőbe tekinteni. Mindezt egy olyan emberrel, aki tökéletes volt, csak éppen nem neked.

• érzések kapcsolat lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!