A szívfájdalom elpusztít. Egy kis időre biztosan. Aztán idővel meggyógyulsz és túléled, de ez nem számít, egyelőre borzasztóan fáj. Amikor ebben a lelkiállapotban stagnálsz, akkor a hátad közepére sem kívánod a fenti mondatokat. Mások próbálják sulykolni beléd, de tényleg erre van ilyenkor szükségünk?

A pánik és a stressz statikus állapotában élsz, nem tudod, hogyan létezz, lélegezz vagy csak légy, és az emberek folyton azt mondják, hogy “csak lépj tovább”, és "tölts időt a barátaiddal", de a pokolba vele.

Hagyod, hogy fájjon, mert nem tudsz mást tenni. Hagyod, hogy fájjon és égjen, és hetekig vagy hónapokig a sírás és a harc állapotában élsz, amíg egy nap egyszerűen úgy érzed, hogy végeztél.

Ezt az egy dolgot megígérhetem.

Az a nap egy nagy dolog lesz. Az a nap, amikor úgy érzed, hogy végeztél ezzel a történettel. Ugyanazzal a régi szomorú képzelgéssel arról, hogy mi ment rosszul, mit tehettél volna másképp, hogyan is lehettek volna a dolgok másképp. Túl vagy rajta. Túl leszel rajta.

Szóval sajnálom, hogy az emberek folyton azt mondogatják, hogy ugorjuk át ezt a szívfájdalmat....mert ez nem így megy. Nagyon nem. Egyszerűen csak hagynod kell, hogy fájjon, amíg nem leszel túl rajta. Addig fájjon, amíg a fájdalom meg nem szűnik, és egy nap majd továbblépsz. Ez minden.

Ez az egyetlen feladatod: kitartani, amíg a fájdalom meg nem szűnik. Mert bár most elképzelhetetlennek tűnik, de megszűnik majd...idővel.

• elengedés lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!