Hol van már a Splash együttes egykori szőke dívája? Sári Évi ma már más utakon jár.

A Vámpírok bálja és a Sakk musicalek egyik főszereplője köszöni szépen, nagyon jól van. Mikor az interjú helyszínére érkezik, beigazolódnak előzetes feltételezéseim, mert Évi az életben is ugyanolyan mosolygós és természetes a viselkedése, akárcsak a képernyőn vagy a színpadon.

Színésznő vagy és énekesnő, jelenleg a Vámpírok Báljában és a Sakkban játszol. Ha választani kéne a színjátszás és a zene között, tudnál-e rangsorolni vagy e két tevékenység mára teljesen összeforrt számodra?
Szerintem nem kell választani, annál is inkább, mert zenés darabokban játszom évek óta. 18 éves koromban kezdtem el foglalkozni ezzel a műfajjal, bár 20-21 évesen még szerepeltem néhány prózai előadásban. Mindenképpen maradok a zenés színjátszásnál, nálam nem kell és nem is lehet különválasztani ezeket.

Mesélj egy kicsit a szerepeidről! Milyen kihívást jelentenek az életedben? Esetleg megváltoztattak valamiben ezek a darabok?
Annyi változást hozott, hogy a debreceni közönség után a budapesti musical kedvelő publikum is megismerhetett. Csodálatos időszak volt az életemben a debreceni színházban eltöltött idő, nagyon sokat tanultam belőle, de nem lehet összehasonlítani a vámpírokkal vagy a Sakkal. Pár évig nem nagyon foglalkoztam a színházzal, csak egy-két felkérést vállaltam Debrecenben, mert a műsorvezetés került előtérbe. A Vámpírok báljába úgy kerültem, hogy rábukkantam az interneten egy hirdetésre, melyben szereplőket kerestek a darabhoz. Konkrét leírásokat közöltek arról, hogy melyik szerepre, hány éves, milyen testalkatú, hangfekvésű fiúkat és lányokat várnak. Az egyik leírás pont rám illett, s bár akkor még nem ismertem a darabot, de hallottam belőle a neten részleteket, megtetszettek, így elmentem a válogatásra. Mikor bekerültem, akkor tudatosult, hogy ez valójában mekkora dolog, micsoda erkölcsi beteljesülés. Minden ember vágyik szerintem egy ilyen elismerésre, aki színpadon mozog, mint amilyen érzés a Vámpírokban játszani. Úgyhogy ez mérföldkő az életemben, hiszen ebből következett a Sakk című produkció is, melyet ugyanaz a gárda hozott létre és amiben a női főszerepet játszhatom. Mindkét előadás a Pesti Magyar Színházban látható.

Mit jelent számodra a televíziózás, mennyire nyújt más élményt, mint a színpadi produkciók?
Izgalom szempontjából egyforma, mert maximalista vagyok és 150 százalékot várok magamtól. Most tanulom ugyan, hogy nem lehet mindig kihozni magunkból a maximumot, de törekedni kell egy állandó szintre. Tehát ha egy hang nem úgy sikerül, ahogyan szerettem volna, azt csak én érzem belül, mert a többi száz hang meg jó volt, így ebből a néző ebből semmit nem vesz észre. A televíziózásra visszatérve, nem akartam műsorvezető lenni, egyszerűen belecsöppentem, és hirtelen a képernyőn találtam magamat. Mélyvízbe dobtak, és a gyakorlatban kezdtem el tanulni a szakmát. A Viva TV figyelt arra, hogy rendszeresen járjunk beszédtechnika órákra, de valójában ezek az alkalmak műsorvezetői gyakorlatok is voltak. Nagyon hasznosnak bizonyultak, mert az életben is sok szituációban alkalmazni tudom az ott tanultakat. Aztán jött A Társulat, ahová énekesként jelentkeztem, de elrontottam a meghallgatást, figyelmetlen voltam. Ez persze nem tetszett a zsűrinek, nem választottak be, de ebből következett a háziasszonyi részvétel, amivel hamarosan megkerestek. Erre persze senki nem mondhat nemet. Elvállaltam, hogy jól sikerült-e, azt a nézők dönthették el, remélem, hogy lesz még lehetőségem a bizonyításra. Soha nem hajszolom erőszakosan a lehetőségeket, mert nem ilyen típus vagyok. Terveim persze vannak, de egyelőre többet nem árulhatok el róluk.

Mit jelentett az életedben a Splash?
Nem akartam popénekesnő lenni. Eszembe se jutott, hiszen musicalekekben énekeltem Debrecenben, és közben felvettek a Kőbányai Zeneiskolába, ott talált rám a Splash. Ősz Balázs, az együttes alapító-zeneszerzője, aki énekest keresett, eljött a zenesuliba, hogy tudnának-e valakit a tanárok ajánlani neki és az egyik oktatóm engem javasolt. Megmutatta a dalokat, szimpatikusak lettünk egymásnak és elkezdtünk együtt dolgozni. Annyi tapasztalatot gyűjtöttem ezen időszak alatt és annyi embert ismertem meg, hogy a Splash lett a karrierem megalapozója, hiszen ebből következett a vivás műsorvezetés. A csatorna programigazgatója ugyanis,  - minekután sokat jártunk a zenetévébe interjúkat adni-, megkérdezte, lenne-e kedvem a próbafelvételekhez és az esetleges műsorvezetéshez. Naná, hogy volt.

Mennyire tapasztalod azt, hogy még mindig úgy emlegetnek, mint a Splash együttes énekesnőjét?
Ez már annyira nem jellemző. Inkább a nyuszis magazinos szereplésem miatt állítanak meg. Furán működnek az emberek, elég sok mindent csináltam az elmúlt években, de mégis leginkább erre emlékeznek. Többször előfordult, hogy azt hallottam vissza, hogy “na, ez is egy playmate”. Szerencsére ezek az előítéletek általában csak addig tartanak, amíg nem kezd el beszélgetni velem valaki. Régebben hagytam, hogy sok lényegtelen információt is megírjanak rólam a lapok, sodródtam az árral, ma már próbálom ezt kerülni. Bízom abban, hogy előbb-utóbb a színházi munkáimról fognak ismerni.

Van álomszereped?
Nem tudnék egyet kiemelni, inkább darabokat említenék. A Sakkot ide sorolnám, mert ez egy olyan musical, amely közel áll a szívemhez, női szemszögből is bemutatja az eseményeket, ritka hálás szerepet játszhatok benne. Ezen kívül A nyomorultakat is nagyon szeretem, de megemlíteném még a Jekyll és Hyde-ot is.

Mit gondolsz, itthon milyen esélyekkel indul egy kezdő fiatal a színházi szakmában, mi kell ahhoz, hogy sikereket tudjon elérni ebben a közegben?
Rövid és hosszú távon is megtérül a szorgalom, mindig hittem abban, hogy gyakorolni, képezni kell magamat. Az önmenedzselés nagyon fontos, mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik képesek jól csinálni ezt, ki tudják mondani, hogy “én erre alkalmas vagyok, ezt meg tudom csinálni”. Ebben nincsen semmi rossz, amíg az ember nem esik át a ló túloldalára. Az a baj, hogy a világ igazságtalan, én és azt szeretném, ha mindenki azt kapná, ami jár neki. A Vámpírok bálja rendezője, Cornelius Baltus, - aki holland származású -, nyilvános meghallgatást akart, ami ritka itthon. Ő ezt kikötötte és nem engedte, hogy esetleg duruzsoljanak neki a háttérből, így sok új ember kapott lehetőséget, például Egyházi Géza, aki a Vámíprokban és a Sakkban is főszerepet játszik, őt ezekben az előadásokban ismerte meg a szélesebb publikum.

A színészet teljes embert kívánó szakma, amelyben nagyon sokszor le kell csupaszítanod a lelkedet. Mi segít abban, hogy teljes fordulatszámon tudjál pörögni, mivel inspirálódsz?
Annyira örülök neki, hogy maga a szereplés ténye inspirál. A csapat elképesztően jó, remekül kijövünk egymással, mindenki teszi a dolgát, és ez nagy hajtóerő. Ilyen lehetőséget nem mindennap kap az ember. Élvezet játszani mindkét szerepemet, a cél az, hogy még több előadásunk legyen. Az egyetlen negatívum, hogy nem folyamatosan játszunk, így mire igazán belemelegednénk, éppen befejeződik az aktuális széria.

A színész esetében a test egyben munkaeszköz is. Hogyan tartod kondiban magadat, mennyi időt fordítasz a megjelenésedre?
Hízékony típus vagyok, így figyelnem kell arra, mit eszem és mikor, mert napok alatt felugrik rám 2-3 kiló, akkor meg nagyon rosszul érzem, magam, ha nem azt látom a tükörben, amit szeretnék. Hónapok óta nem eszem kenyeret, viszont imádom a zöldségeket, gyümölcsöket, és nagyon szeretek edzeni, pedig régebben ez nem volt így, de rákaptam az ízére, s ma már idegesít, ha nem tudok elmenni az edzőterembe.

Mi az a szépségrutin, amelyet rendszeres időközönként biztosan elvégzel?
Próbálok magamra odafigyelni, kaptam egy arcvasaló gépet, azt szoktam használni. Rendszeresen járok arcmasszázsra a kozmetikushoz, de azt figyeltem meg, hogy az éjfél előtti elalvás és a rengeteg vízfogyasztás teszik a legjobbat. Régen elmentem bulizni és másnap tettem ugyanúgy a dolgomat, mint egyébként, ma már nehezebben pihenek ki egy éjszakai mulatozást.

Mi jellemzi a hétköznapi stílusodat és mit viselsz akkor, amikor egy hivatalos eseményen kell megjelenned?
Azt figyeltem meg magamon, hogy egyre egysíkúbban öltözködöm, sokat változott a stílusom az elmúlt években. Nagyon sok fekete, fehér és barna pólóm van, farmerek, ezeket viselem hétköznapokon. Nyáron, mikor jó idő van, csak ruhákat hordok, olyankor az a legkényelmesebb.  Általában jól állnak az élénk színek, és a bizonyos kis fekete ruha is ott lapul a szekrényemben.  A cipőket nagyon szeretem, hétköznap akár a lapos talpúakat is és mostanában már a Converse-stílus is egyre közelebb áll hozzám.

Mivel kapcsolódsz ki, mikor érzed azt, hogy igazán elengedheted magadat?
Barátnőkkel egy jó roséfröccs egy teraszon vagy elbiciklizni Szentendrére, leülni a parton és fagyizni, ezek mind ilyen programok.

Tervezel a közeljövőben családot?
Nem érzem, hogy lekéstem volna bármiről is, amúgy is későn érő típus vagyok. Véleményem szerint egy nő akkor vállaljon gyereket, ha úgy érzi, igazán akarja, és persze az apajeölt is támogatja mindenben. Én még úgy érzem, nem vagyok rá felkészülve, de természetesen szeretnék később családot. Olyan anyukaként képzelem el magamat, aki sokat lesz otthon a gyerekeivel.

• interjú musical Sári Évi

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!