Folyamatosan összeomlanak világok körülöttem, és csodálatos emberek zuhannak az önértékelési problémák sötét gödrébe. Megéri? Neked jó, hogy ezt teszed?

Annyiszor meg akartam írni, és most nem várok tovább. Egy instant, felszínes világban élsz te is, én is, egy különbséggel. Te azt hiszed, ez mindenre feljogosít. Fogod a reggeli maszkod, mindig egy újat, ahhoz mérten, aznap épp milyen lábbal keltél fel, s nekivágsz mindig egy újabb hétnek.

Új hét, új szív. Nem számít, hogy az a szív hányszor tört össze előtted, hogy éppen gyógyulni próbál-e, vagy csak pár napja érzi úgy, hogy újra rendben van, te leigázod. Könyörtelenül elcsábítod szép szavakkal, meg azokkal a nagy barna, kék vagy nem is tudom milyen színű szemeiddel, aztán váratod.

Elhúzol száz meg száz mézesmadzagot. Felolvasod a hazug szavakat, pont azokat a megfelelő mondatokat, melyre szükségük van, hogy aztán a magányos éjszakákon legyen mire visszaemlékezniük, értetlenül.

Ezek a mesés, pillanatnyi boldogságot nyújtó szavak okozzák majd a legtöbb szomorú pillanatot, álmatlan éjszakát és megannyi fekete karikát a szemek alatt. A te szavaid, a te jól átgondolt, mesterkélten összerakott szavaid. Tönkremennél, ha lenne egy igaz perced. Ha egyszer elmondanád, neked ez csak egy játék, üres vagy. Valaki olyan, aki majd kihasznál, műmosollyal jutalmaz, s minden szükséges, kötelező szex után alig várja, hogy megtalálja a nadrágját.

Hogy minden kedves üzenet előre meg van írva, sablonosan, mégis édesen, és hogy miközben elküldöd neki, három másik is megkapja.

Azt is bevallhatnád néha, hogy szükséged van arra, hogy adjanak. Figyelmet, türelmet, szeretetet, időt. Hogy te majd minden alkalommal üres kézzel állítasz be hozzájuk, otthon hagyva mindazokat, amiket te követelsz. De hát tudom, üres vagy.

Igen, én tudom. Belőlem már kiölted a kedvenc kis rózsaszín álomvilágom. Egy időre biztosan.

• érzések lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!