Nem csak általad szerethetem magam
Ülök az ágy szélén, nézek a tükörbe és elképesztően utálom most magam. Kezdhetném így is, de valószínűleg téged ez most cseppet sem hatna meg. Akkor mégis mivel indítsak? Van egyáltalán bármi is, ami még elérne hozzád? Ki tudja…
Én igazán akartam, hogy ez most jól sikerüljön. Bár tény, hogy a dolgok legtöbbször nem azt a fordulatot vagy éppen irányt veszik, amire számítunk, de ez most tényleg eltalált. Most tényleg megérintette a lelkem. Kicseszés, igaz?
A helyzet az, hogy nem vagyok tökéletes. Igen, meg foglak bántani időnként. És igen, lesznek elhamarkodott kijelentéseim, össze-vissza döntéseim, de ettől még szeretni foglak. Ahogyan neked is lesznek pocsék lépéseid irányomba, amikor majd fájni fognak a szavaid. És fogok én is őrültségeket csinálni és lesznek elképesztően rossz napjaim, amikor majd azt fogod kívánni, hogy bárcsak ne is ismertél volna meg.
De lesznek napok, amikor azt fogod érezni, hogy te vagy a világ legboldogabb férfija, és hogy minden, ami rossz az semmi ahhoz a jóhoz képest, amit együtt élünk át. És lesznek napok, amikor én is ugyanezt fogom érezni, hogy itt van mellettem az, aki nélkül már egy percet sem akarok élni.
Ahhoz azonban, hogy ide eljussunk, kellesz te is. Nem tudok egyedül evezni egy olyan hajóban, ami előre halad, de tépi a szél. Kell, hogy segíts, hogy belepakold te is az energiát, a szeretetet és a figyelmet. Mert tudom azt, hogy az elején nem voltam korántsem tökéletes. Hibát hibára halmoztam, és próbáltalak ellökni két kézzel. Látod, ilyen rossz döntéseket is képes vagyok meghozni. Mondtam szavakat, amiket rég megbántam már. Néztem rád úgy, ahogyan soha nem tenném újra, de tudod, én minden egyes nap vezeklek azóta is ezért.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez