Ne várj, élj!
Minden reggel megtervezem a napom. Legújabb felfedezésem, hogy előre eldöntöm: mindenre kényelmesen jut időm, amire csak szeretném.
Nem szűnik bennem a csodálkozás, hogy ez mindig így is alakul! Nyugodtan és kényelmesen végigvezetem magam a napon, és egy pillanatra sem engedem meg magamnak, hogy bármi miatt izguljak vagy féljek - ha mégsem a tervek szerint alakulna valami, az idegesség úgysem oldja meg…
A létező legnagyobb nyugalommal végzem a munkát is, anélkül, hogy a határidőkért aggódnék, vagy értelmetlen elvárásokkal ostoroznám magamat. Eszembe sem jut, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy kellene. A gondolatot, hogy már előre féljek bármitől, kedvenc buddhista tanítóm, Zsuzsa űzte el a fejemből.
Legutóbb pedig a várakozást engedtem el az életemből.
Valami őrületesen jó dolog érkezését vártam épp az életembe, természetesen csak elméletben… amit elújságoltam Petrának, ő pedig úgy csapott le rám, hogy percekig megszólalni sem tudtam.
– Mire vársz, te őrült?! – emelte fel a hangját. Vigyázz a szavaidra és a gondolataidra! Ha valaminek nincs értelme, hát a várakozásnak, annak nincs! A várakozás, annyit tesz, hogy kiveszed magad a jelenből, és nem élsz. Élni pedig csak itt és most lehet! Az emberek nagy részének az egész élete azzal telik el, hogy várnak valamire: a nagy Ő-re, egy jobb munkára, hogy a helyzet megváltozzon, hogy valaki észrevegye őket, hogy elmúljon valami, vagy bármire, ami épp nincs az életükben. Aztán szépen lassan eltelik az egész életük, és kiderül, hogy nem történt semmi, pedig történhetett volna, ha nem várakoznak, hanem élnek!
Az élet szempontjából kizárólag a jelen létezik – tettem gyorsan helyére a gondolatokat a fejemben, mielőtt Petra újabb tanítással vezetett volna a helyes útra. Csak a jelen létezik, csak a jelen!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez