Valahol mélyen mindannyian a lelki közelségre vágyunk. Arra a pillanatra, amikor egyszer csak megérezzük a másik ember szívét. Egészen közel a miénkhez.

Manapság gyorsan várunk mély elköteleződéseket. Sürgetjük az időt és türelmetlenül nézzük a képzeletbeli karóránkat, hogy mikor jön már el az a bizonyos perc. De az igazi kapcsolódásokhoz idő kell és figyelem. Figyelni arra, hogy a másik rezdülései mit árulnak el. Figyelni arra, hogy a másik érzései hogyan simulnak bele a mieinkbe és legfőképp figyelni arra,  hogy ő, az akit mi választottunk, mire is vágyik.

Ha nincs meg a lelki közelség, lelkünk fázni, dideregni fog akkor is, ha a másik mellettünk van. Akkor is ha az ölelésébe veszünk el, és karjai szorosan tartanak minket. Ugyanis a lelki közelség ennél egy sokkal mélyebb kötődés. Egy megmagyarázhatatlan érzés, amiről tudjuk, hogy óv minket, szeret minket és ott van akkor is, ha a másik fizikailag nincs jelen.

Mert legbelül mind erre vágyunk.

Megélni, megtapasztalni azt, hogy teljesen átadhatjuk magunkat a másiknak. A testünk és lelkünk meztelensége az igazi megnyílás. Amikor nincsenek kérdések, mert megvannak a válaszok a másik tekintetében.

Mert legbelül valóban mind ezt vágyjuk...a mély lelki közelséget. 

További írások a Facebookon és az Instagramon.

• érzelmek érzések lélekhangok mounajibarbi

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!