Megérdemelsz egy igazi családot.

A nehezebb út nem véletlenül nehezebb. Arról az útról beszélek, amelyen nem kötünk kompromisszumot, ahol elhatározzuk, hogy mindenképpen tartjuk magunkat saját szabályainkhoz, és nem leszünk megengedőek a másikkal szemben, csak azért, hogy kapcsolatban legyünk, hogy családunk legyen.

Az egyedülálló nők egy része (saját ismeretségi körömből vettem a példákat) azon az állásponton van, hogy nem szívesen köt olyan kompromisszumot, amely nem felel meg az önmagáról alkotott képnek, és azoknak az elvárásoknak, amelyeket arról a kapcsolatról alkotott, amelyet önmagának eltervezett.

Ha nem megy, hát nem megy - mondja az egyik barátnőm.

Nem erőltetek olyan dolgokat és helyzeteket, amelyekről úgy gondolom, hogy nem akarjuk mindketten, amely valamilyen szempontból kellemetlen az egyikünk számára, inkább továbblépek. Ezekről a kapcsolatokról úgyis mindig kiderül, hogy nem egymásnak szántak minket az égiek. A családalapításról is megvan a saját véleményem. Nem tudok azonosulni azzal az általános női felfogással, hogy a nő magának szül gyereket. Azt hiszem, eddig - többek között - azért sem házasodtam meg és alapítottam családot, mert nem akartam hozzákötni magam olyan férfiakhoz, akikről úgy gondoltam a kapcsolat közben, hogy el fognak hagyni, hogy nem számíthatok rájuk, hogy magamra maradok majd kiszolgáltatott helyzetekben, vagy csak az én gondom, felelősségem lesz a gyereknevelés. És igazság szerint mindegyikükről be is bizonyosodott, hogy nem lennének ideális apukák és férjek. De nincs ezzel semmi gond, teljesen természetes, hogy mindenki boldog akar lenni, és azt az embert várja, akiben megtalálja mindazt, amit keres. Hogy számukra nem én voltam az, egyiküknek sem róható fel. Ha pedig nem találom meg azt a férfit, akit nekem teremtettek, inkább egyedül maradok. Csak a családalapítás miatt nem fogok házasságot kötni és gyereket szülni. Azt hiszem - mondja komolyan - a lelkem mélyén mindig úgy gondoltam, hogy megérdemlem az igazi férjem, s a gyerekem megérdemel egy rendes apát, és mindketten megérdemlünk egy igazi családot. Olyat, amely lehet, hogy már nem is evilágian kiegyensúlyozottnak és boldognak hangzik, de mégiscsak olyan, amiben jól érzem magam, ahol azt érzem, hogy én vagyok a legfontosabb, ahol szeretnek, tisztelnek és megbecsülnek. Szóval egy olyan párkapcsolatot, amiről felnőtt fejjel, éretten azt gondolom, hogy ez az enyém, ezt a férfit: ezt a kapcsolatot nekem teremtették odafent.