Az életben vannak szerencsés, és sajnos nem szerencsés gyermekek. Soknak nem adatik meg, hogy rendes családban nőjenek fel, vagy, hogy egyáltalán legyen Anyukájuk, Apukájuk. Nekem szerencsére megadta a jó Isten, hogy legyen egy csodaszép Anyukám, akit a világon mindennél jobban szeretek, és nagyon büszke vagyok rá, viszont ezt már nem mondhatom el a vérszerinti Apámról.

Ez a levél úgymond egy végső búcsú a múltamhoz (hozzád), amit már tavaly elindítottam azzal, hogy nevet változtattam. Mivel beszélni nem tudnék veled soha többet az életben, de mindig is szerettem volna, hogy tudd mit okoztál, így most nagyon röviden leírom, és bízom benne, hogy egyszer valamikor elolvasod, és habár tudom, hogy nem érdekelne akkor sem, hiszen nincsen szíved, de az én lelkiismeretem megnyugszik ezzel, hogy tudod, mit gondolok rólad!

Elhagytál. Nemcsak engem hanem a testvéremet is. Eldobtál minket mint egy használt ruhát amire már nincsen szükséged. Nem érdekelt, hogy mi történik velünk, hogy vagyunk, hova járunk iskolába, egészségesek vagyunk-e, hol élünk. Huszonnyolc éves vagyok, és több mint húsz éve nem beszéltünk. Amit őszintén, már régóta nem bánok hidd el, és lehet jobb is, hogy ezeket nem a szemedbe mondom, mert nem biztos, hogy nőies tudnék maradni. Emlékszem mindenre.

Minden bántásra, amit Édesanyámnak okoztál. Emlékszem arra, amikor még kislány voltam mennyire vártam a hétvégéket, hogy majd jössz értem, és elviszel valahova, hogy majd együtt töltjük a hétvégéket. Amikor ez megtörtént,  akkor sem ketten voltunk, hanem elvittél hozzá, és a harmadik gyerekedhez, elvittél hozzá, aki mindennek a kiváltó oka volt. Aztán egyszer csak nem jöttél. Majd megint nem. És soha többet.

Tudod nem bánom, így utólag. Tudod miért? Mert most már van Apukám! Lehet nem biológiailag, de Ő az Apukám! Ő az, aki mellettem volt, amikor azt a fránya matekot kellett tanulni. Mellettem volt amikor szerelmi bánatom volt, mert volt…Mellettem volt amikor leérettségiztem, amikor a szakmát elvégeztem, amikor eldöntöttem, hogy Londonba költözöm, majd amikor letettem a jogosítványt. Támogatott, bíztatott mindenben eddigi életem során, ahogy azt te soha nem tetted, és támogat, bíztat, mellettem van most is, amikor csak szükségem van rá.

Köszönöm, hogy kiléptél az életemből, köszönöm, hogy ellöktél magadtól, köszönöm, hogy nem kerestél/keresel, és köszönöm, hogy nem szeretsz. Mert így az élet adott nekem egy igazi Apukát, aki itt van az életemben, akit érdekel, hogy mi van velem, aki foglalkozik velem, aki szeret, és akit én is szeretek! Köszönöm!

Végezetül, üzenet a számámora igazi édeapámhoz: Mióta Édesanyám mellett vagy, lett egy Apukám, TE! Köszönök mindent, amit eddig kaptam tőled, köszönöm, hogy felneveltél, köszönöm, hogy nem hagytad Anyával együtt, hogy elzüllött felnőtt váljon belőlem. Köszönöm, hogy fejbe kólintottál néha, amikor azt hittem jobban tudok mindent. Köszönöm, hogy szereted, és vigyázol az Édesanyukámra, és Öcsémre. Köszönöm, hogy felvehettem a neved, ez jelentette nekem a legtöbbet! Nem utolsósorban pedig Köszönöm, hogy lányodként szeretsz! Lányod: Lilla

• apa család érzések lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!