Klemensits Mónika énekesnő varázslatos világa

Artisjus díj, Szappanbuborék, és egy kellemes mosoly… A Jazzy gála számtalan meglepetést tartogatott. Az este váratlanul kellemes produkcióval indult, és így utólag engedtessék meg, hogy megálljunk egy pillanatra Lombos Marci zenekaránál, ahol vokalistaként hallhattuk az estén Artisjus díjat elnyerő Klemensits Mónikát.

A kedvesség, a szívből jövő muzikalitás már itt is feltűnt annak, aki fogékony a lélek rezdüléseire.
A művésznő megtisztelt minket, és a gála után örömmel válaszolt kérdéseinkre.

Mit jelent neked a díj?
A díj elsősorban szakmai elismerése az első saját dalomnak és annak a csapatnak, akikkel közösen ezt létrehoztuk. Bársony Bálint, Havas Lajos Chico és Lombos Marci szerzőtrió, Ember Péter barátom, és természetesen én. Közösen csomagoltuk a közönség által megismert köntösbe a Szappanbuborékot. Mindannyiunk díja ez. Éppen azért szeretem, mert amellett, hogy kiváló szerzőgárda áll mögötte, zseniális zenekar játszotta fel a dalt. (Kaszás Péter - dob, Nagy Laci Gitano - gitár, Straub Dezső - gitár, Heilig Tomi - basszusgitár , Ember Péter - trombita, és hangszerelés, Beszkid József – vokál) Igazi csapatmunka volt és úgy érzem, óriási eredmény, hogy első saját dalom azonnal díjat nyert a dalversenyen. Ez biztató elismerés mindannyiunknak a közös munkáért, és olyan visszajelzés, amely azt bizonyítja, hogy az irány jó, és tovább kell vinni a benne rejlő hitet és energiát.

Melyek a legsürgetőbb és hosszú távú terveid?
A legsürgetőbb, hogy mihamarabb összeálljon egy lemezanyag és ezt a saját bandámmal meg tudjam mutatni minél többször, minél szélesebb rétegnek. Ez feladat és kihívás is egyben, hiszen sokan ismernek, sokan tudnak és hallottak rólam a szakmában, azonban itt az ideje, hogy kialakuljon a saját közönségem.

Nem tudom, hogy honnan merítem a hitemet és a belső erőt, de ha erre gondolok, azt érzem, hogy van időm, nem sürget senki, az emberek pedig egyre jobban kívánják az őszinte és boldog zenét, a hangokat, amelyek elérnek a szívükig, a pihenést ebben a rohanó világban, és olyan dalokat, amelyek mosolyt csalnak szürke hétköznapjaikba. Csak ebben hiszek, hogy ragyogni és mosolyogni kell a lelkeknek, és álmodni kötelező!

Hosszútávon semmi mást nem szeretnék, csak hagyjanak ZENÉLNI, megélni, és megtartani az életemben azt a társat, aki képes a világomat befogadni, és szeretni velem együtt.

Kivel zenélnél legszívesebben, ha
összeállíthatnál egy világválogatott zenekart mögéd?
Hát számítottam volna valami egyszerűbb kérdésre...ez pont olyan, mint a mi a kedvenc dalod (abból a sok százból amit valaha elénekeltél és őrzöl a füledben)....
Tudod ez a magad mögé...ez olyan furcsa nekem. Azt szeretem, amikor a színpadon állva, mindenki egységben lélegzik! Olyan csapatot, akikkel együtt csillog a szem és együtt dobban a szív, akik figyelnek egymásra és szeretik a közös muzsikálást. Persze a fronton én állok, ám számomra elképzelhetetlen, hogy akikkel zenélek, azok mögöttem álljanak és ne velem, és nyilván nem fizikailag értem!

Imádom U2-t, őket nem hagynám ki a bandából, ahogy Jamie Cullum-ot sem, Stevie Wonder-t , és hát Stinget, és Pastoriust sem hagynám ki...és még sok mást sem. Iszonyú nehéz kérdés!:-)

Ki a kedvenc énekesnőd, énekesed?
Akinek az első lépéseimet köszönhetem az éneklésben, aki mélyen érintett és megihletett, az Barbra Streisand és Luther Vandross.
Akinek azt köszönhetem, hogy megtaláltam végre azt a zenei világot, amiben én jól érzem magam, az Eva Cassidy, Trintjee Oosterhuis, a hazai előadók közül pedig Katona Klári. Akiket szívesen hallgatok a kis életemben, az többek között Sting, a U2, Jamie Cullum, Michael Bublé, Michael Jackson, Silje Neguard, és mindig más, akikhez éppen kedvem van.
A hazai előadók közül nagyon szeretem emberileg, szakmailag és szövegileg a Roy és Ádámot, a Harmónia Gardent, Fábián Juli - Sárik Peti bármilyen formációját. Péterffy Borit egyenesen imádom, a Quimbyt is kedvelem, és sorolhatnám tovább… Egy a lényeg, amikor hallgatok bárkit, érezzek és hasson rám és ne legyen kommersz. Ennyi.:-)

A kedves beszélgetés után nem is maradt más hátra, csupán egy kedves mosoly, és az igény, hogy minél több, minél szívhez és lélekhez szóló dalt hallhassunk a művésznőtől, mert a szürkeséget éppen a boldog pillanatok oldják a legjobban.

És egy színes szappanbuborék.

Bokros László