Iskolakezdő kisokos

Egy-két héttel az első tanítási nap előtt - életkortól függetlenül - gyermekeinkben felébred egyfajta szorongás, de mindenképpen izgalom. Ez természetes velejárója a nyári vakáció végének, sőt, szükséges is ahhoz, hogy kellően visszazökkenjenek a tanulók az iskolai létbe. Az „elszokás” a dolgos hétköznapok rutinjaitól családi szokások és életkörülmények függvénye, de biztos, hogy a legtöbb családban lazábban teltek a nyári hónapok, mint a tanév hónapjai. Ezért néhány szempontot érdemes átgondolni, mielőtt szeptember első tanítási napján becsöngetnek.

Fokozatosság elve

1. Semmiképp ne legyen „mumus” a tanévkezdés. Ne frusztráljuk a gyereket azzal, hogy „Mindjárt kezdődik az iskola!” vagy: „Na, ennek majd vége, ha kezdődik a suli!”. Az iskolakezdés legyen egy automatikus tevékenység, életvitelünk hozzátartozója. Készülni kell rá, nem félni tőle vagy utálni.

2. Készítsünk napirendet, és ahogy lehet, és megismerjük a különórák, edzések időpontját, hetirendet is. Ez legyen közös tevékenység, hogy a felelősség is közös legyen.

3. Napról napra kezdjük kialakítani a lefekvés és felkelés rendjét, hogy az már őszre megszokássá váljon.

4. A felszereléseket ne az utolsó pillanatban szerezzük be, részben azért, mert az akciók az áruházakban már augusztusban elkezdődnek, tehát olcsóbban jutunk hozzájuk, részben pedig azért, hogy legyen idő arra, hogy átgondoltan, mindent figyelembe véve olyan tárgyakat vegyünk, amit használója szívesen vesz a kezébe.

5. Ha olyan szerencsénk van, hogy hó végén át lehet venni a tankönyveket, nézzük azok tartalomjegyzékét, beszéljük át gyermekünkkel tantárgyanként, milyen sok érdekes ismeret birtokában lesz év végére. Barátkozzunk a könyvek, munkafüzetek szerkezetével, felépítésével, nézzük meg a kiemelt részeket, hogy év közben könnyebb legyen követni a haladást.

Első osztály, első nap

Manapság már nem idegenként vonulnak be a legkisebbek az iskolába. Felkészítő foglalkozások, sok esetben közös kirándulás előzi meg az iskolás létet. Minden tanítónő tudja, hogy az a „pici”, aki augusztus 25-én még óvodás volt, nem lesz varázsütésre szeptember 3-ra iskolás. Ehhez az órákon, iskolai foglalkozásokon maximálisan alkalmazkodnak a pedagógusok. Mégis, hogy biztosan így legyen, azt javaslom, kísérje minden napját figyelemmel gyermekének, és tájékozódjon arról, hogy életkori sajátosságainak megfelelő-e a tanítási stílus, az iskolai szokásrend. Az első félév alatt „fájdalommentes” átalakuláson mennek át gyermekeink, ehhez jól jön a szülő és pedagógus együttműködése. Egy javaslatom erre az esetre is lenne. A „kevesebb sokszor több” szólás alapján gondoljuk át, mennyit és milyen formában kommunikálunk a tanító nénivel (remélem, néhány esetben tanító bácsiról is beszélhetünk). Jobb az elején tisztázni, hogy aggódunk, figyelni szeretnénk a gyereket és segíteni a pedagógust. Így egy jól működő, egyenrangú rendszert építhetünk ki néhány hét alatt.

"Alig várom, hogy elmenjek innen"

Nem csak a csillogó szemű, várakozással teli gyermekszívek jutnak iskolás sorsra szeptemberben. Szeretnék azokról is írni, akik már felső tagozatosok, annak a végén járnak, esetleg többször jártak egy-egy évet. Nekik is elkezdődik a tanítás. Problémás, nehezen nevelhető, inadaptációval küzdő kamaszokról van szó. Nem egyszer történik meg, hogy a családi béke, a szülők kapcsolata sínyli meg a kudarcokat, kilengéseket, esetleges devianciákat. Mindenképpen javaslom, hogy forduljanak szakemberhez, hogy a hátralévő iskolaéveket a lehető legeredményesebben teljesítsék ezek a fiatalok, megkapva az esélyt a továbbtanuláshoz. A lakhely szerinti Gyermekjóléti Szolgálat vagy Nevelési Tanácsadó tud ebben segítséget nyújtani. De első körben mindig az osztályfőnökkel, az iskolai gyermekvédelmi felelőssel illetve az igazgatóval érdemes konzultálni. Nincs olyan, amire nincs megoldás. Lehet, hogy nehéz, lehet, hogy nem gyors vagy nem látványos az eredmény, de amikor mindenki egyet akar, és minden kéz összefog, kimutatható a változás. A fenti gondolatokkal kívánok minden tanulni kezdő iskolásnak, pedagógus kollégáimnak és a szülőknek boldog új (iskolai) évet.

Gálfi Anikó - okleveles gyógypedagógus, pszichopedagógus

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!