Minden emberben benne van az önelfogadás igénye, ahogy szüksége van mások szeretetére, elismerésére, elfogadására is. Ez olyan alapvető szükségleteink közé tartozik, ami nélkül nem lehet teljes és boldog, kiegyensúlyozott életet élni.

Az önelfogadás zavarait gyerekkorban tanuljuk

Társadalmi szempontból az első ütközési pont az, hogy általában csak bizonyos feltételek, szempontok szerint vagyunk elfogadhatóak. Emlékezz csak vissza a gyerekkorodra. Mit mondott anya vagy apa?! A gyakran elhangzó „Ne hisztizz, viselkedj rendesen!” -szerű mondatok mögött van egy elvárás és megfeleltetés. Vagyis akkor vagy jó, elfogadható, ha…. ilyen és ilyen a magaviseleted.

/Ugyanakkor ez nem felróható egyetlen szülőnek sem, mert őket is a megfelelés vágya hajtja, megfelelni a grandiózus társadalmi elvárásoknak, és a jó szülői attitűdnek./

Már gyermekként összeütközésbe kerülünk, hogy vajon melyiket válasszuk? Átadjam magam az érzéseimnek, vagy viselkedjek az elvárt módon? És mindez mi köré épül?! A szerethetőség és az elfogadás igénye és szükségessége köré. A gyermekben ott munkálkodik a megfelelni vágyás, miközben teszi magának a kérdést: „Vajon a szerethetőséghez hozzátartozik a megfelelő magaviselet?! Melyiket válasszam? Elnyomjam vagy kiengedjem? Ha kiengedem, nem fognak szeretni?! Ha elnyomom, akkor jó vagyok?„

Az a helyzet, hogy úgy működünk, hogy sok mindent hajlandóak vagyunk tenni az elfogadásért cserébe. Hatalmas igényünk van az elfogadásra! Azt keressük gyermekként, és felnőttként, egyaránt.

Ám szembesülnünk kell azzal, hogy ha kimutatjuk azt, akik őszintén vagyunk, van, hogy elutasítást, értetlenséget tapasztalunk a másik féltől. Így a felnőtté válás útján, és felnőtt korunkban is, a visszajelzések alapján, azt tanuljuk, hogyan tartsuk kordában az érzéseinket, érzelmeinket, viselkedésünket. Mi az, ami elfogadható, és mi az, ami nem.

Az önelfogadás egy nehéz, összetett téma, legtöbben küzdünk vele, csak máshogyan érezzük, mert más és más életterületen nyilvánul.

Nézzük meg közösen a leggyakoribb területeket:

Testkép
Ideál, ideális kép
Énkép – /2.részben olvashatod/
Testkép

Amikor magadra gondolsz, úgy, ahogy vagy, vajon tudod azt mondani, hogy szereted, imádod a tested?! Minden porcikádat! – Ugye ritkán történik? Általában részekre osztjuk magunkat, és azt mondjuk, utálom a fenekem, narancsbőrős! Kicsi a cicim, szégyellem! Túl nagy a mellem, bánt, hogy lóg! Szeretem a szemem, a hajam….

Amit szeretünk önmagunkból, igyekszünk kihangsúlyozni, lehetőleg úgy, hogy amivel elégedetlenek vagyunk, azt közben takarjuk, rejtsük, és előnyösebbé formáljuk.

• önelfogadás önismeret pszichológia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!