Tudom, hogy ezt a legnehezebb megtenni, talán úgy is érzed, hogy nem fog sikerülni sohasem. Kapaszkodnál belé, legszívesebben örökre magadhoz láncolnád. Mert kell neked! Van benne valami, ami másban nincs ott, ami másban nincs meg. Úgy érzed, ha őt elveszíted, akkor ez a rejtélyes valami is elveszik örökre.

Ebben igazad is van. Létezik valami, amit csak ti ketten tudtatok volna hozzáadni a világhoz, valami, ami csak azáltal jöhetett volna létre, ha ti együtt vagytok. Benned ez a valami él és lüktet, te átmennél érte az üveghegyen is, a másik azonban valamiért nem választja. Először kétségbeesetten próbáljuk meggyőzni őt, megmutatni, hogy amit mi érzünk és remélünk az neki is jó lenne. De nem…Hiába…

Talán egyre keményebb elutasításba vagy érdektelenségbe ütközünk. Talán tudjuk, hogy miért, talán a másik sem tudja szavakba önteni. Menekül, nem akarja, ellenáll…bennünk pedig szép lassan foszladozni kezd a szép jövő képe, az elképzelés, a tervek átkerülnek a „mi lett volna ha…” dobozába.
Igazából erről a legnehezebb lemondani. Az el nem csókolt csókok, a soha meg nem valósuló álmok, az elképzelt együtt töltött pillanatok, a nevetve, összebújva eltöltött boldog órák, a közös tervek mind füstbe mennek, feloszlanak és soha sem fognak megvalósulni.

Csalódás, szomorúság, harag, féltékenység váltakozik ilyenkor bennünk. Tudjuk, hogy mi már sohasem élhetjük meg az álmainkat, de azt is tudjuk, hogy valahol valaki majd megélheti vele az álmait. Nekünk nem adatott meg, de neki meg fog. És ez fáj, rohadtul fáj! Mert ezek a mi álmaink, ami vágyaink és nekünk miért nem lehet megélni, kiélni őket? Miért mi vagyunk azok, akiknek el kell veszíteni, akinek le kell mondani arról, akit szeret? Miért mi vagyunk azok, akik nem kaphatjuk meg?
Ilyenkor jön a próbája annak, hogy szereted-e igazán a másikat, vagy csak az álmaidat szeretted…

Ugyanis, ha belegondolsz: tényleg azt akarod, hogy boldogtalan legyen? Ha elment, akkor azért ment el, mert így találta jobbnak. Neki most így jó. Ez neked fáj, de ő akkor is ezt választotta, neki akkor is így jó. Ha szereted, akkor azt akarod, hogy jó legyen neki. Ha pedig neki tényleg nélküled a jobb vagy mással….akkor nincs mit tenned…

Tudom, hogy ezt nagyon nehéz megtenni és idő kell hozzá. Idő és annak a tudata, hogy te nem vagy selejtes és rossz, mert nem te kellettél. Egyszerűen más vagy, mást tudsz adni, mint ami neki kell. Igazából egy elképzeléshez ragaszkodtál egy álomhoz, egy illúzióhoz és ez most lelepleződött. Ami nem válik valóra az nem valós. Lehetőség volt csupán, de nem aktualizálódott. Nem lett belőle közös teremtés. De ez nem jelenti azt, hogy nem lennél elég jó.

• elengedés elengedni érzelmek szeretni

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!