Gondolatok a testképzavarról

Régen sokkal egyszerűbb volt minden. Amikor még csak a női magazinokban, és elvétve egy-egy reklámplakáton találkozott az ember lánya 0-ás méretű csontkollekciókkal.

Minden szép és jó maradt volna, aztán egyszer csak berobbant az életünkbe az internet, és az önértékelési zavarral küzdő lányok hirtelen sokkot kaptak. Attól kezdve ezer meg ezer irracionálisan vékony ideált toltak az arcukba. És ha ez még nem lett volna elég, megjelentek a motiváló oldalak, amik arra buzdítottak, hogy igen, te is lehetsz ilyen, ha keveset eszel és fél életedet a kondinak szenteled, szélsőségesebb site-ok pedig anorexiára buzdítanak mind a mai napig. A 180 centis, 40 kilós Barbie-ideál annyira beitta magát a köztudatba, hogy már az egészen kicsi gyerekeket is megmérgezte. Aki egy picit is molettebb az átlagnál, annak át kell élnie a lelki terror minden pokoli kínját már az óvodától kezdve. Szörnyű, de a gyerekek sokszor gonoszabbak, mint akármelyik felnőtt, és bűntudat nélkül teszik tönkre bármelyik kis társuk egész életét.

Bevallom, sokáig irigykedtem magam is a tökéletesnek vélt formákra, aztán egy szép napon ráeszméltem: a legtöbb nőismerősöm ezerszer jobban néz ki, mint akármelyik Victoria’s Secret modell. Sőt, én sem cserélnék soha egyikükkel sem. Hosszú, csontos testek, jó esetben némi hússal derék vagy fenéktájon – mindezt hosszú évek kemény edzései meg éhezései árán… mert ugyan senki ne akarja nekem beadni, hogy ezek a lányok valaha is jóllaktak, mióta ezzel foglalkoznak. Az egész divatipar egyébként azért is érdekes, mert éles kontrasztban áll a férfiak ízlésével. Régóta gondolkozom, de egyszerűen még mindig nem tudtam rájönni, hogy úgy istenigazából kinek jó az, ha irreálisan vékony lányokat állítunk be példaképnek. Mert hiába fogy le önbizalomhiányos lányok milliója azért, hogy kövesse a divatot, amikor a férfimagazinokban ennek ellenére is hús-vér nők szerepelnek. Mert világos, hogy ezek a nők szinte egy pasinak sem tetszenek. Talán a pszichológusok, a társkeresőoldalak meg a konditermek találnak maguknak valamiféle piaci rést, gőzöm sincs. De biztos, hogy sokszor jobban járnánk, ha a Vogue helyett a Playboyt lapozgatnánk egy kis motivációért.

Évek óta nagy érdeklődéssel követem a „minden nő fogadja el a saját testét” – féle lobbit is, de már annyira benne vagyunk a 21. században, hogy ez sem elég. Egyszerűen rossz oldalról fogtuk meg a gyeplőt, aminek az lett az eredménye, hogy még mindig nem az átlagos test a normális. Mert az individualizmus, a modernizáció korában mindenki ki akar tűnni valamivel, és sajnos sokan úgy érzik, már csak az extrém külsővel és viselkedéssel lehet kiemelkedni a tömegből. Így integrálták lassan a legnagyobb divatházak az enyhén szólva túlsúlyos modelleket is, mondván „tessék, mi mindenkit elfogadunk”! Persze, csak éppen megint az átlagos testalkatú lányok szorultak ki mindenhonnan. Elfogadni a saját testünk ugyanis nem azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat 400 kilósan, hogy majd 25 évesen szívinfarktusban haljunk meg. Itt látszik, hogy a „fogadd el a tested” és a „zabálj sültkrumplit kólával” kampány mennyire jól összhangban vannak.

A másik extrém verziót csak Kim Kardashian - szindrómának hívom, mert bár határozottan nőies (végre!), és első látásra egészséges képet vetít, azért lássuk be, plasztikai műtétek sorozata nélkül soha, de soha senkinek nem lesz ennyire tökéletesen kerek feneke és homokóra alakja. A legújabb agyonkondizott női body buildinges mozgalmakra pedig már végképp nem találok szavakat…

Szívből sajnálom ezeket a lányokat. Az összeset. Hogy miért? Mert tisztán látszik, hogy eszük ágában sincs önmaguknak megfelelni. Nem, mindez csak a kirakatba való, a külvilágnak szól. Senki nem azért akar túl vékony, túl izmos, túl kövér lenni, kacsaszájat vagy lufimellet csináltatni, mert saját maguknak szeretnének tetszeni. Kellő sporttal, egészséges étkezéssel, jó ízléssel és némi odafigyeléssel ugyanis bárki lehet jó nő. A külső nagyzolás helyett igazán itt lenne az idő arra, hogy végre a szellemünket ápoljuk a műkörmünk helyett. Mert aki belsőleg rendben van, az sebezhetetlen. Azt tisztelik, és kívül-belül gyönyörű lesz.