Függetlenség kontra családalapítás
Jóllehet, manapság sok minden másképp működik, mint anno, de a világ megváltozásával nekünk is alkalmazkodóbbá kell válnunk és fel kell vennünk a ritmust. Vannak azonban dolgok, amiket nem tudunk szabályozni. Ilyen az, amikor a harminchoz közeledő nők megérzik a szelét a családalapítás sürgető időszerűségének.
Egész egyszerűen elkezd valami fejben átkattanni. De ha más nem, hormonálisan jelez a szervezetünk, hogy bizony ketyeg az a bizonyos óra. Ilyenkor fogja sok férfi menekülőre, de azért akadnak kivételek. Valahogy furcsamód, rengeteg olyan nővel találkoztam már, akik szégyellik bevallani, hogy bizony huszonhét-huszonnyolc évesen már vágynának a megállapodásra, a házasságra és akár a gyerekekre is. Ami teljesen normális, hiszen ha csak néhány évtizedet megyünk vissza az időben, láthatjuk, hogy a szüleink, nagyszüleink ebben a korban már réges-rég családosok voltak. De mi a baj akkor most mégis? Miért érzi kínosnak egy harminchoz közeli nő, hogy egy a természet által normális dologra vágyik már?
Lehetne okolni rengeteg mindent és mindenkit a kialakult helyzet miatt, azonban azt hiszem kicsit mindenki hozzátett ahhoz, hogy a családalapítás kitolódjon. Túlságosan előtérbe került az ego, az öncél és az önmegvalósításra való törekvés. Ami bizonyos értelemben nem baj, hiszen minden embernek ezen a földön van egy életfeladata. Kell, hogy legyen egy életút, amin bizton megálljuk a helyünket és igenis fontos, hogy legyenek kitűzött céljaink, amikért be kell áldozni dolgokat. Csak az a nem mindegy, hogy mit is áldozunk fel.
Ma hihetetlenül vonzó tud lenni egy harmincas független nő, aki sikeres a karrierjében, van saját otthona, hobbija és társas élete. De ki mondja azt, hogy a család és a siker nem összeegyeztethető? Miért lenne kötelező lemondani egyikről vagy másikról? Tény, hozni kell áldozatokat, például hullafáradt leszel jó ideig. És néhány programodról is le kell majd mondanod. De megéri, az garantált. Nem kell amiatt háttérbe szorítanod önmagad, mert családban gondolkozol. S bár megváltoztak a gyermekvállalási normák, ez nem jelenti azt, hogy kivülállónak kell magadat érezned, ha vágysz rá. Azt pedig, hogy elfojtsd magadban az érzését, vagy a gondolatát, abszolút nem javaslom. Az elfojtott vágyak, érzelmek mindig, minden esetben utat törnek maguknak. Vagy így, vagy úgy. Ha olyan partnerrel élsz együtt, aki még nem áll készen a családalapításra, akkor is az a legcélszerűbb, ha leültök és megbeszélitek mik is valójában a jövőbeni terveitek. Ki, mit és mikor akar? Hiszen ezek a beszélgetések kellenek ahhoz, hogy több szempontból is lásd, hova tartotok ti ketten, együtt. Egy megfelelő partner nyitott lesz arra, hogy megoszd vele az ilyen jellegű gondolataidat is. Ha pedig nem, akkor itt a tökéletes pillanat arra, hogy elgondolkozz, van-e helyed egy olyan ember mellett, akivel teljesen eltérőek a jövőbeni elképzeléseitek.
Megnyugtatásképp azért elárulom, a legtöbb ember családban gondolkozik. S kisebb-nagyobb kompromisszumokkal azt hiszem, mindenki erre az útra kíván lépni. Éppen ezért nem érdemes kellemetlenül érezni magad, ha benned is megfogalmazódott a vágy. Ez az élet természetes rendje, amitől nemhogy félni, de inkább várni kell.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez