Fogyóban az üzemanyag?
És mi lesz, ha egyszer az utolsó csepp benzin is eltűnik? És ha az utolsó csepp víz?
Ki ne emlékezne erre?
Sajnálom, akinek ez nincs meg.
Nagyon sajnálom…
Aztán szép lassan elmúlik minden. És olyankor jönnek ezek a keresztutak, hogy kifordítsuk a KRESZT, és képtelenség abban a pillanatban, ott jól dönteni. Az igazi félelem, hogy nincsen biztonság, nincsen helyettünk való gondolkodás, nincsen semmi, csak a választás.
Minden lehetséges tévedéssel.
Minden következménnyel.
Minden felelősséggel.
Albé gyerekként könnyű helyzetben volt. Hagyták, hogy döntsön, de már jó előre arra az útra terelték, ahonnan nem is lehetett rossz irányba lépni. Aztán mégis megtette, vagy csak éppen a bizonytalanság volt vonzó meg hívogató, vagy a kényelem volt unalmas.
Vagy mindez egyszerre.
Képzeljetek el egy éhezőt, vagy egy eszkimót!
Miből választhat?
És igazából mi választhatunk?
Vagy csak játszásiból?
Mert az ott, ahol nincsen víz, nem játék. Hamarosan itt körülöttünk se lesz sok, akkor az sem lesz játék. Albé erre mondja, hogy hallgatnak már a múzsák, Hannibal Lecter meg, hogy bégetnek-e a bárányok…
Ugyanis a bárányok nem hallgatnak.
A lelkiismeret nem hagyja békén az embereket.
Az senkit sem hagy békén.
És, amikor választunk, hogy merre tovább, akkor bizony ott a kétkedés, meg néhanap a szomorúság.
Az éhezőknél meg minden nap.
Az eszkimóknál meg minden nap fóka. És hideg. Azért az sem valami nagy flash hosszútávon.
2001 óta tart a háború Albé szerint. Az emberiség áll keresztút előtt, és nagyon úgy néz ki, hogy csak rossz utak vannak. Azért, mert sokan vagyunk, és rossz elosztásban. Meg, hogy túl sok víz kell ahhoz, hogy menjünk. Az üzemanyaggal van a baj. A másikkal is.
Mindkettő fogyóban.
Párhuzamosan a szívekkel.
Meg a lélekkel.
Mínusz huszonegy gramm.
Lehet, hogy éppen a múzsák súlya.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez