Mi lenne velünk Nap nélkül?
Onnan jön minden. Részecske és hullám egyben a fény. Meleg és világosság.
Nem illik vele játszani.
Akadnak, akik benne hisznek, templomokat emelnek, vagy emeltek. Valami köze biztosan van az egészhez. Az élet képtelen lenne meglenni nélküle.
És a strandok sem léteznének.
Holdfürdő?
Igaz, észre sem vennénk, ha valami nem világítana.
Napot gyártani, mint esély a menekülésre?
Inkább küzdünk vele. Légkondival. És ettől lesz igazán meleg. Üvegház feeling. A Nap csak teszi a dolgát. Süt.
És egy idő múlva, mert az ember szeret versenyezni, hozzáteszünk ugyanannyit, és akkor nem kellenek kannibálok, akik megfőznének egy üstben.
Megoldjuk magunk.
Régebben a savas esők.
Vagy az atom.
Ma csak az élet.
Mert kényelmesebb odaérni, ha hideg van a kocsiban. Az ablakot lehúzni ósdi mozdulat. A trend a miden mindenhol mindig ugyanolyan. Állandósított egyentermészet.
Trabantból Opelbe, világátugrással. Senki sem hagyta volna ki a lehetőséget. Időgép volt a váltás. Unió étterem helyett meki, és a pénzünket is lecserélhetjük. És akkor itt van az új világ, és rögtön behoztunk negyven évet.
És része a globálnak. Bankkártyák a postások helyett, visszatérés a marketinghez, amit nagy erőfeszítéssel évtizedekig kinevettünk.
Akkor nem a csomagolás számított.
Most csak az.
A Napot nem lehet betörni. Legfeljebb kialszik valamikor, amit úgysem élünk meg, mert ahhoz mintha egy kicsit kicsik lennénk. Vagy rövid az időnk.
Ami nem baj.
Ugyanúgy hittünk a Trabantban, mint az Opelben.
Ugyanúgy a hétvégi telekben, mint a tengerpartban.
És ahogyan most a légkondiban, idővel ugyanúgy a reménytelenül kiszámíthatatlan viharokban.
Mert a természet szeret minket.
Akkor is, ha néha elviselhetetlen a forróság.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez