Legyen szó a legrosszabb vagy legjobb dologról, elmúlik. Erre nincs ráhatásunk. Amire viszont van, az az, hogy mennyire éljük meg a jelen pillanatot.

Ha körbenézel, láthatod, hogy az emberek nagy része idejének legkisebb részét éli a MOST-ban. Folyamatosan azon gondolkodik, hogy mit fog csinálni, mi lesz a következő lépés, mi lesz délután, este vagy a jövő héten, illetve az elmúlt eseményei kötik le a figyelmét. Így természetesen kialakul egy hiányérzet, hiszen nem élte meg a történést, és azt már csak a múltban tudja megtalálni az emlékei között. Ez alatt az idő alatt persze megint egy sor dologról marad le a jelenben és ez így megy tovább. 

A tévedés minden kockázata nélkül kijelenthetjük, hogy egy párkapcsolatban a két ember csak és kizárólag akkor tudja megélni a megélhetőt, kihozni a maximumot egy érzésből, egymásból, ha mindketten a MOST-ban vannak.

Az már csak egy plusz adalék, hogy a legbiztonságosabb hely is a jelen pillanat. Az asztalos is akkor vágja le az ujját, amikor elkalandozik innen, a veszekedések is gyakran azért fejlődnek ki, mert a résztvevőket elragadta a múlt. Ez persze nem azt jelenti, hogy töröljük az eseményeket a fejünkből. Azok ott vannak, csupán nem akarok a múlt idősíkjából kommunikálni a jelenbe.

Mostanában nagyon divatos dolog lett ezzel „a jelen pillanatban levőséggel” foglalkozni. Ez a Carpe diem!, amit a tapasztalataim szerint sokszor félreértelmeznek.

A Carpe diem! pontos jelentése: ragadd meg a napot, használd ki az időt, élj a mában! Ennek manapság némileg elcsúszott az értelmezése, amely a média uralta társadalmunkban szinte már jelenséggé vált, és a fordítása pedig az „Élj a mának!" vezérelv lett. Ez pedig azt jelenti, hogy mindig tedd meg azt, amire az adott pillanatban vágysz, teljesen függetlenül attól, hogy mennyire erkölcstelen, etikátlan, másokat bántó vagy megbántó cselekedetről van szó. Sőt még akkor is, ha eredetileg én nem is akartam, de megteszem, mert lehet, hogy nem lesz holnap.

Az emberek nagy része az idejük nagyobbik felét vagy a múltban tölti, a már megtörtént  dolgok folyamatos ismételgetésével a fejében, vagy a jövő tervezgetésével. Sőt, a jövőtől való aggodalom tölti ki az elméjét. Elég keveset van a jelen pillanatban. Költői lenne a kérdés, hogy ez kihat-e a párkapcsolatára.

• érzések férfiszemmel férfiszempont jelen párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!