A barátnőmmel együtt szenvedtünk egy férfi miatt. Pontosabban egy-egy férfi miatt és sajnos külön-külön is jók voltunk benne. Nem értettük magunkat. Mi nem vagyunk ilyenek. Két egzisztenciával rendelkező nő, túl komoly kapcsolatokon. De mi más generáció vagyunk.

Mi nem vagyunk hozzászokva ahhoz a viselkedés mintához, amit a mai technika annyira meg tud támogatni. Nevén nevezve a jelenséget: eltűnök a szemed elé.

A mi generációnk úgy nőtt fel, hogy meglátta és megszerette a kiválasztottat. Ha pedig a kiválasztott bármilyen okból kiszállt a képből, akkor maximum egy bélyegfénykép maradt utána – vagy még az sem. Viszont egy idő után meguntuk nézegetni a képet és kidobtuk azt is. Valahogy lekönyveltük és éltünk tovább.

Ma viszont egyszerűen túl sok az impulzus. Azzal, hogy valaki váltogatja a képeket, vagy csak újakat tölt fel, azt kommunikálja feléd – aki a hiánytól már így is rosszul érzed magad-, hogy „nézd, élek...”. Ehhez máris hozzágyúrjuk a szívünkben a mondat másik felét egobol: „..nélküled is.”. Így már a mondat teljes: „nézd, élek nélküled is.” Ha ez nem volna teljes, a körülmények megoldják, hogy az legyen. Ezekre a fórumokra ugyanis inkább a jó pillanatokat töltjük fel.  Így még egy jelentés társul: „Jól vagyok..” Vagyis az üzenet egészében már így hangzik: „Nézd, élek nélküled is, ráadásul jól vagyok (nélküled is).” Persze, ha ennek nem tudsz örülni, szar szemét vagy. Pedig talán egyszerűen csak szeretnéd, hogy ha egyszer már osztoztatok a boldogságban, akkor osztozzatok – legalább egy kicsit- a fájdalomban is.

Mit tehetsz? Csak rajtad múlik, akarod-e és tudod-e fegyelmezni magad és megállni, hogy ne nézz rá. Tudsz-e szem-diétát tartani és kiéheztetni a kíváncsiságod, vagy sem? El akarod-e valóban felejteni, vagy még nem?

Ha nem tudod megállni…

Dr. Váradi Éva, coach 

• érzések kapcsolat szakítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!