Az utazások, kirándulások, barangolások mindigis szerves részét képezték az életemnek, gyerekkoromtól kezdve. Nemcsak azért, mert kislányként számtalan külföldi útnak lehettem a részese, melyeket a nagymamám szervezett és bonyolított le, hanem azért is, mert attól a pillanattól kezdve, hogy egy picit is másabb, különlegesebb, illetve természetközelibb közegbe kerültem, én magam is átalakultam. Az érzéseim, intuícióim. Ilyenkor általában fontos dolgokra ébredtem rá, inspirálódtam, és persze felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Ez ma sincs másképp.

A covid járvány alatt emberek milliói töprengtek azon, hogy talán vége mindannak, ami eddig kalandot, élményt, új impulzust nyújtott, pedig mindössze arról volt csak szó, hogy a külföldi kiruccanásoknak egy időre végé szakadt. Érdekesmód, előtte én is inkább külföldi utakról álmodoztam, vagy jelöltem meg őket álom desztinációknak, illetve azokat preferáltam jobban. Aztán a vírus alatt döbbentem rá, milyen gyönyörű, elképesztően mesés, sokszor rejtett szépségekkel rendelkezik kis országunk, illetve arra, hogy tényleg nem számít, mikor, hol időzünk éppen, csak az együtt átélt, majd később elraktározott élmény.

A párommal és a családommal rendszeresen látogatunk el a Vácrátóti Arborétumba, de minden egyes alkalommal ugyanolyan erős intenzitással tölt fel a virágok, különlegesebb növények látványa, vagy illata, az egymás mellett lépdelés, beszélgetés, nevetés, napfénybe mosolygás. A bakancslista végtelenül hosszú, rengeteg helyre szeretnék eljutni, itt Magyarországon belül is, ugyanis egy valóságos kincsesláda. Mégis, összességében az számít igazán minden ilyen alkalommal, hogy egy új tapasztalás, élmény részesei vagyunk. Összehoz bennünket, emlékeket, jó érzéseket és szívmelengető, nosztalgikus képeket ad a lelkünknek.

Úgy vélem annak is megvan a szépsége, amikor egyedül indulunk útnak és tesszük próbára magunkat. Úgy érezzük ilyenkor, hogy belevágtunk valami olyasmibe, ami erővel és bátorsággal ruház fel minket.

Ízek, illatok, érzetek, évszakok, bizonyos helyek… Minden egyes apró dolog felébreszt bennünk valami kulcsfontosságút. A szerelmet, a boldogság, vagy akár a szomorúság érzését, egy rég elfeledett fejezetet. Nem számít. A lényeg az, hogy minden egyes kirándulással, túrával, vagy akár kis sétával a hozzánk közel eső környéken többek leszünk.

Bizony többek leszünk, mert az előbb említett részletek nagy mértékben alkotják a mozgatórugóinkat, a céljainkat, az álmainkat. Ezért létfontosságú, hogy belevessük magunkat a világ csodáiba, akár kicsiben, akár nagyban gondolkodunk, a fő tényező az, hogy ez egy olyan furcsa, mégis különleges, felemelő dolog, ami összehoz és össze is tart bennünket.

Talán akad olyan is, aki banálisnak tartja ezt a röpke gondolatfoszlányt, de én és sokan mások is tapasztalták, illetve tapasztalják a mai napig, hogy ez a jelenség hiteles. Olyasvalamiben hinni, ami tényleg valóságos többet nyújt egy egyszerű jó érzésnél, vagy egy kellemesen jóleső gondolatnál. Sokkal többet, egyedibbet. Valami olyat, ami egy életre szól.

• élmény érzések lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!