Manapság mind ismerjük a modern kori magányt. Azt az érzést, ami akkor is körülölel minket, amikor körbe vagyunk véve emberekkel. Egy elmagányosodott társadalom tagjaiként éljük napjainkat, és olykor kegyetlenül őszintén szembe kell néznünk önmagunkkal, hogy megértsük, miért is vagyunk egyedül.

Tényleg nincsenek barátaid? 

Gyakran azt érezhetjük, hogy teljesen egyedül vagyunk a ránk szakadó nehézségekkel. Nyomasztó és magányos érzés ez, ugyanakkor érdemes végiggondolni, hogy valóban ez az igazság? Valóban nincs senki, akire igazán számíthatnánk? Ugyanis előfordul, hogy mi vagyunk azok, akik elzárjuk önmagunkat másoktól anélkül, hogy mindezt észrevennénk.

Előfordul, amikor sebezhető állapotban vagyunk, hogy minden egyes olyan mondat, ami számunkra nem komfortos, vagy éppen a lelkünknek nem esik jól, sértésnek vesszük, vagy legalábbis láthatatlan falakat emelünk emiatt azokkal szemben, akik nagyon valószínű, hogy nem bántani akartak, csupán segíteni. Ilyenkor úgy érezzük ők azok, akik nem állnak mellettünk, holott a valóság az az, hogy mi taszítjuk el őket saját magunktól.

A sértettséggel és a falakkal az a baj, hogy amikor sértettnek érezzük magunkat valami miatt, amit egy számunkra fontos barát mondott, nem vagyunk hajlandóak válaszolni a hívásaikra vagy elolvasni az üzeneteiket. Miközben legbelül arra vágyunk, hogy a dolgok helyrekerüljenek. Ha azonban figyelmen kívül hagyjuk a másikat, vagy elutasítjuk a próbálkozásait, akkor valóban csak elidegenítjük őt magunktól.

A barátok hiánya lenne a valódi probléma? 

Sajnos legtöbbször az elmagányosodás mögött egy egészen más probléma húzódik meg, nem a barátok hiánya. Ugyanis az mostanra már világos, hogy valószínűleg sokkal több embernek vagy fontos, mint azt gondolod. Ugyanakkor a belső űrt sokszor a számunkra legközelebb álló emberek irányába projektáljuk ki, így könnyen jön az a konklúzió, hogy nekünk senkink nincs, akiben megbízhatnánk.

Ennek az érzésnek elsősorban a belső bizonytalanságunk az oka. Az önszeretet hiánya és annak elfogadása, hogy mi is szerethetőek vagyunk, kivetít egy rettentően erős hiányérzetet. 

Az első és legfontosabb dolog, amit fel kell ismerned az az, hogy ha elfogadod önmagad és képes vagy hinni a saját szerethetőségedben, akkor sokkal könnyebben tudod majd befogadni a környezeted és a szeretteid figyelmét, törődését és szeretetét.

Ne légy önmagad ellensége azzal, hogy nekik állítasz falakat.

Olyan legyél, amilyen szeretnéd, hogy veled legyenek. Ha esélyt sem adsz másoknak arra, hogy igazán foglalkozzanak veled, akkor a végén csak magadnak köszönheted, ha egy napon tényleg nem lesz már senki melletted.

• barátok egyedüllét magány

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!