Elkezdődtek a 2016. évi riói nyári olimpiai játékok, hivatalos nevén a XXXI. nyári olimpiai játékok, mely két héten keresztül, augusztus 5 és 21. között zajlik. Ezzel Rio de Janeiro az első dél-amerikai város, mely megkapta az olimpia rendezési jogát. Cikkünkben az eddigi játékok érdekességei, különlegességei és elsőségei közül szemezgetünk, köztük az ókori játékokéból is.

A történelem legelső olimpiai játékát Kr. e. 776-ban rendezték meg a görögországi Olympiában Zeusz isten tiszteletére. A játékok olyan presztízzsel bírtak, hogy a görögök ettől az évtől számolták az időszámítást, s mint vallási ünnep, jelentősége abban is megnyilvánult, hogy erre az időre az egymással háborúzó görög városállamok is letették a fegyvert, nem háborúzhattak. Elvileg. Gyakorlatilag azonban már az ókorban is több esetben figyelmen kívül hagyták ezt a fontos szabályt. Kr. e. 364-ben például, a játékok zárónapján, a pentathlon alatt (öttusa, de nem a mai versenyszámokkal) az élisziek megtámadták Olympiát, melyet akkor a piszaiak ellenőriztek. Szabályos harc alakult ki közöttük, melyet végül az élisziek feladtak, s visszavonultak. Az esetet – mintegy helyszíni tudósítóként –, a kortárs Xenophón jegyezte fel.

Az ókori olimpiáknak további érdekes szabályai és előírásai is voltak; kizárólag görögül beszélő férfiak nevezhettek a játékokra, de a legtávolabbi görög gyarmatokról is, így a Földközi- és a Fekete-tenger legtávolabbi pontjairól is érkeztek résztvevők. A versenyeket megelőző tíz hónapot kemény edzéssel kellett tölteniük, ezt igazolni kellett, a játékok előtti 30 napon pedig már Olympiában kellett lenniük. Mivel a játékokon kizárólag férfiak vehettek részt, így logikus lenne feltételezni, hogy a bajnokok is csak közülük kerültek ki, csakhogy az első női olimpiai bajnok nevét is e korból őrizte meg a történetírás. Ez pedig Küniszka spártai királylány volt, aki kétszer is győzedelmeskedett kocsi hajtásban, Kr. e. 396-ban, illetve 392-ben. Valószínűleg Küniszkának nem okozott volna gondot a meztelen férfitest látványa, minthogy ez Spártában természetes volt, de nagyon valószínű, hogy a hercegnő nem is volt jelen győzelme idején, ugyanis a kocsiversenyek esetében nem a hajtót, hanem a fogat tulajdonosát tüntették ki a győzelem után. Nők egyébként sem vehettek részt az olimpia sporteseményein.

Az ókori olimpiák történetében a legeredményesebb sportoló a thaszoszi Theagenész (Kr. e. V. sz.) volt, aki 22 éves pályafutása alatt 1103 versenyen győzedelmeskedett ökölvívásban és pankrációban, de egy alkalommal még hosszútávfutásban is nyert. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy e győzelmeit nem kizárólag az olympiai játékokon szerezhette, hanem valószínűleg a négy eseményből álló pánhellén játékok (Olympia mellett a püthói, a nemeai, és az iszthmoszi játékok) mindegyikén, melyek közül az iszthmoszi játékokat két évente rendezték meg. Theagenészről feljegyezték, hogy már kilenc évesen is olyan erős volt, hogy egy életnagyságú bronzszobrot hazavitt magával a város agorájáról, ezért elterjedt róla, hogy Héraklész az apja. Halála után Thaszoszban istenként imádták, s hatalmas szobra a város agoráját díszítette. Egy alkalommal egy irigye megkorbácsolta a szobrot, de az leborult a talapzatáról és halálra sújtotta az embert. A thaszosziak ekkor a tengerbe vetették a szobrot, de ettől kezdve a mezők nem hoztak termést, mindaddig, míg a városlakók vissza nem tették a szobrot a helyére, s ismét istenként kezdték imádni.

Egy másik hírneves bajnok a krotóni Milón volt, aki Kr. e. 536 és 516 között hat alkalommal nyert birkózásban olimpiai babérkoszorút – ugyanis az ókori olimpiák idején nem érmekkel, hanem babérkoszorúval jutalmazták a győztest. És csakis őt, a görögök ugyanis a második, harmadik helyezettre már egyáltalán nem voltak kíváncsiak. Milón azzal vívta ki hírnevét, hogy elnyerte a periodonikész címet, vagyis egy periódus alatt mind a négy nagy viadalon (pánhellén játékok) győzni tudott: az olympiai hat győzelem mellett Delphoiban hétszer, Nemeában kilencszer, az iszthmoszi játékokon pedig tízszer nyert. Milón a versenyekre egy kifejlett ökör cipelésével gyakorolt. Olympiában 1500 méter hosszan cipelte a négy éves állatot a vállán, majd a megtett tiszteletkör után egyetlen ökölcsapással leterítette és megette. Naponta 6,5 kg húst, ugyanennyi kenyeret evett és 10 liter bort ivott meg. Halála hírnevéhez képest tragikus volt: az idős Milón egy fát akart puszta kézzel kettétépni, de a fa visszacsapódó ága rászorult a kezére, nem tudott szabadulni, s a farkasok megették.

Minden idők legnagyobb futója a rhodoszi Leonidasz volt, aki Kr. e. 164 és 152 között tizenkétszer győzött stadion (hossza 192,27 méter volt, Héraklész lábméretének négyszázszorosa), két-stadion (hossza 384,54 méter), és fegyveres futás (25 kilós felszereléssel a kettős stadionfutás távján) versenyszámokban. A stadionfutás az olimpiák történetének legősibb, legelső versenyszáma volt, minden más csak később lett a program része. A fegyveres futás mai szemmel kissé furcsának hathat, ahogy meztelen férfiak sisakban, testpáncélban és pajzzsal futnak, az akkori politikai helyzet ismeretében azonban logikus volt a bevezetése Kr. e. 520-ban. Ekkor éleződött ki a görög-perzsa konfliktus, a táv hossza pedig azért lett két stadion, mert a perzsa íjászok hatótávolsága nagyjából ennyi volt. Leonidasz az egyetlen ókori sportoló, aki négyszeres triasztész volt, azaz négy alkalommal legalább három különböző versenyszámban ért el győzelmet, tehát 12 éven át nem talált legyőzőre a legfontosabb futószámokban. Bár az újkori olimpiákon ezt a címet már nem tartják számon, így is egyedül az amerikai Carl Lewis közelítette őt meg eredményeivel (négy olimpián 9 arany és egy ezüstérem négy versenyszámban).

Nagy nevekből az ókori olimpiák esetében sincs hiány, legyenek azok sportoló résztvevők, vagy éppen nagyvonalú mecénások. Bár az olympiai játékokat a görög polgárok számára rendezték meg eredetileg (csak felnőtt fiatal görög férfiak vehettek rajta részt), mellyel görög közösségüket fejezték ki, idővel e szabályok is puhultak, s az ókor más jelentős személyiségei is részt vettek a játékokon. A görög nyelv a kor lingua francája volt, a görög műveltség a Földközi-tenger medencéjében, így természetesen a Római Birodalomban is a kultúra legmagasabb fokát jelentette. Kr. e. 12-ben például Nagy Heródes zsidó király (aki származását tekintve idumeus-nabateus származású volt, nem zsidó), jelentősebb összeggel támogatta az olympiai játékokat, hogy azok továbbra is fennmaradhassanak. Róma térnyerésével a játékok jelentősége ugyan csökkent, mégis egyfajta státusszimbólumnak számított rajta részt venni. Így például Nero római császárnak is, aki Kr. u. 67-ben lovaglásban, kocsi hajtásban – és az újdonságnak számító művészeti ágakban – lírában és tragédiában is elindult. Természetesen nyert, igaz, kocsi hajtásban egyedül állt rajthoz. Az ókori olimpiai játékok végét Nagy Theodosius római császár nevéhez lehet kötni, aki Kr. u. 393-ban államvallássá tette a kereszténységet és minden pogány rendezvényt betiltott.  

Etédi Alexa

• 2016 olimpia játékok olimpia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!